Ajánló „Az ifjú Karl Marx” c. filmhez

A belga-német-francia film, amelyet Raoul Peck rendezett, Marx 20-as éveiből villant fel epizódokat, s a Kommunista Kiáltvánnyal zárul. Ekkor Marx 30 éves, három gyermek apja.

Marx már 17 évesen a bonni, majd a berlini egyetem állam- és jogtudományi szakos hallgatója volt. A démokritoszi és epikuroszi természetfilozófia különbsége című doktori disszertációját húszas éveinek elején, 1839–41-ben írta, s így már 23 évesen a filozófia doktorának mondhatta magát.

Ezt követőn a kölni Rheinische Zeitung szerkesztőjeként jeleskedett, aminek következményeként 1843 januárjában a porosz hatóságok betiltották a lapot. Marx ezután Párizsban, Brüsszelben, majd egy a rövid ideig ismét Kölnben élt (megalapítva a Neue Rheinische Zeitungot, amely szintén rövid életűnek bizonyult), ahonnan előbb Párizsba, majd onnan is kiutasíttatva, Londonba kényszerült. Ezekben a forradalmi fellendülést is hozó években, 1843 és 1849 között, a dialektikus materializmus alapjainak és a kommunista mozgalom elméletének kidolgozása mellett már hozzálátott a politikai gazdaságtan tanulmányozásához és saját gazdasági tanainak kifejtéséhez is. E korszakát – a Kommunista Kiáltványon kívül – többek között A hegeli jogfilozófia kritikájához. Bevezetés, A zsidókérdéshez, a Gazdasági-filozófiai kéziratok, A német ideológia (amit Engelsszel közösen írt), valamint a Tézisek Feuerbachról, A filozófia nyomorúsága és a Bérmunka és tőke című munkái jellemzik.

Európa, vigyázz!

Új korszak kezdődött. 2015 júliusának elején bebizonyosodott, hogy a globális tőkeérdeken kívül nincs helye más társadalmi érdeknek Európában. A görög gazdaság az elmúlt 5 évben 25 százalékkal zsugorodott, nagyrészt a hitelezői által ráerőltetett recessziós gazdaságpolitika következtében. A bérek 30 százalékkal csökkentek, a görögök 48 százaléka mára a 2008-as szegénységi küszöb alatt él. Ezzel az országgal szemben azonban gazdasági és politikai szövetségesei, az eurózóna, nem adták meg a gyengéknek és elesetteknek járó „európai” elbánást. Sőt, kiszolgáltatottságát az ország lakossága által előállított termelőeszközök (kikötők, repülőterek, áramszolgáltató) magánkézbe adására akarják felhasználni. Mire számíthatnak ezentúl Európa bármely nemzetének elesettjei, a szegények, a gyermekek, az idősek, a betegek, a fogyatékkal élők?

Görögország lehet Európa megmentője

A kontinens a görögöktől kapta nevét és kultúráját, amelyen felvirágozhatott. A mára alaposan megfogyatkozott szépségű Európába a görögök most új életet lehelhetnek…

A piaci verseny a maga természeténél fogva az egyenlőtlenségek növekedése irányába hat. Az eurózóna, mint bármely közös valutarendszer az aranystandard óta, halálra ítéltetett, hacsak a közös valutaövezetből elsősorban profitáló fejlettebb, gazdagabb (a kevésbé fejlettekből is gazdagadó) országok nem hajlandók visszaosztani jövedelmükből az elmaradottabbak gazdasági-intézményi fejlesztésére. Ezt a problémát a kapitalizmus működése elkerülhetetlenül felveti. Bukás vár arra az uralkodóra, aki a realitásokkal való szembenézés helyett a rossz hír hozóját okolja és bünteti a bajokért. Ha Görögország nem lenne az euróövezet tagja, akkor talán Spanyolország vagy Portugália játszaná el azt a szerepet, amit a történelem a jelen helyzetben Görögországra osztott.

Adalék a globális kapitalizmus és a magyar felzárkózás kérdéséhez

(Ez a cikk, kissé rövidebb változatban a Népszabadság 2007. február 23-i számában jelent meg. Ma már nem található a NoL archívumában sem, holott Marosán György cikke, amelyre válaszként született, a mai napig elérhető. Gondoltam, ez se enyésszen el.)

A mi bőrünkre…

 

Úgy tűnik, hogy aki ma Magyarországon hatalmon van, hatalomra tör, vagy a hatalomhoz dörgölőzik, annak az ország 1945-89 közti történelmét „kisiklásként”, a világ „szerencsésebb” részének történelmét pedig diadalmenetként kell értékelnie. A körültekintő elemzést azonban nem lenne szabad megkerülni. Még a politikában sem, ami kétségtelenül nagyon nehéz és bonyolult mesterség, annyira azonban mégsem különbözhet más szakmáktól, hogy hamis diagnózisból kiindulva is siker koronázza. 

Tőke, munka és válság a globalizáció korában - Könyvbemutató

Meghívó könyvbemutatóra

Az esemény Facebook-oldala: https://www.facebook.com/events/663570543762744

Tőkemegtérülés, bérmunka és demokrácia

1989 óta, a történelmi fordulatok és Francis Fukuyama jóvoltából, a mértékadó vélemények szerint a szabad piacgazdaság és a demokrácia együttese az emberi társadalom legfejlettebb formája. Mivel a fejlődést az ellentmondások hajtják előre, az előbbi tétel akkor igaz, ha sem a szabad piacgazdaságon, sem a demokrácián belül, sem a szabad piacgazdaság és a demokrácia között nincsenek súlyos ellentétek. Ezért e tanulmány a szabadpiac és a demokrácia mibenlétének és a kettő viszonyának tisztázását célozza. A demokrácia általános és specifikus tartalmából kiindulva megkülönbözteti a jogi és a reális egyenlőség fogalmát, elemzi a szabad piacgazdaság legfontosabb hatásmechanizmusának, a versenyképességi harcnak a sokirányú egyenlőtlenségekre gyakorolt hatását. A reális egyenlőtlenséggel kapcsolatban kitér a jövedelmi és a termelőeszközök tulajdonlásában megnyilvánuló egyenlőtlenségekre, illetve a tőkén belüli, valamint a tőke és bérmunka közötti egyenlőtlenségre. Az egyenlőtlenségeken keresztül mutatja be a szabadpiac szerepét a demokrácia kiüresedésében és/vagy a demokratikus intézmények korlátozásában.

A tanulmány ide kattintva olvasható, illetve letölthető.

Szűkösség és felesleg a történelemben és a tudományban

A tanulmány a neoklasszikus közgazdaságtan alaptézisét, a szűkösségnek a termelésben játszott meghatározó szerepét teszi kritika tárgyává. Ennek érdekében felvázolja a szűkösség (szükség, hiány) és a felesleg (bőség, többlet) mibenlétét, kapcsolatát és a társadalom fejlődésében játszott szerepét. Bemutatja, hogy a feleslegre irányuló termelés eredményezi a szűkösséget. A feleslegtermelés általános módjára vonatkozóan bevezeti a kezdeti előny és a kumulatív előnyszerzés, valamint az osztályfelesleg fogalmát. Rávilágít, hogy a kapitalizmusban a feleslegtermelés módja megváltozott, mert az előnybirtokosok szubjektív igényei helyett a piac objektív törvényeinek rendelődik alá. Ennek eredményeként ma már elegendő osztályfelesleg termelődik ahhoz, hogy a szűkösség egyáltalában felszámolható legyen. Ennek szükségességét aláhúzza, hogy a feleslegtermelés a vele együtt járó szűkösség-termeléssel minduntalan fennakad, és károkat okoz úgy a felesleg birtoklói, mind a szűkösséggel bajlódók oldalán. 

A tanulmány ide kattintva olvasható, illetve letölthető.

Szabadpiac és szegénység

Ferenc pápa 2013. novemberében bemutatott “Evangelii Gaudium” című apostoli buzdításában elítéli a szabad piac által vezérelt növekedést. A Pápa szerint azt a nézetet, miszerint “lecsorog a jólét”, vagyis a szabad piaci mechanizmusok jótékonyak a társadalmi igazságosságra és megszűntetik a kirekesztettséget, soha nem támasztották alá a tények. Ezért nem bízhatunk többé a piaci „láthatatlan kéz” erejében (54., 56., 204.).  A szabadpiaci mechanizmusok védelmezői (ld. pl. Samuel Gregg) szerint azonban a piacok felszabadítása igenis sok fejlődő országban segítette a szegénység csökkentését. 

Kérdés tehát, csökkent-e a szegénység a „piaci koordináció” globalizálódásával?

Ifjúsági munkanélküliség és alapjövedelem

Korunk egyik égető problémája, amely az utóbbi években az Európai Unió figyelmét is kivívta, a fiatalok nagyarányú munkanélkülisége. A téma azért tarthat számot sokak érdeklődésére, mert egyfelől gyermekeinkről van szó, ami a társadalom felnőtt tagjaiból anyai/apai érzéseket vált ki, másfelől, mert a jövőt képviselő generációt érinti, és a jövőhöz mindenkinek jeles érzelmei (reményei vagy aggodalmai) fűződnek. Végül – e kettő ötvözeteként – azért, mert a ma ifjúságának feladata lesz, hogy majdan eltartsa a ma felnőttjeit. Van azonban egy kis bökkenő ez utóbbi megfontolással.

Görög a görög válság

(48 órás sztrájk és utcai tüntetések közepette ma szavaz a görög parlament a bérből, fizetésből, nyugdíjból, segélyből élőket sújtó újabb 13,5 milliárd eurós megszorításokról.)

Görögország az eurózóna legsúlyosabb válságban lévő országa, szinte minden lényeges gazdasági mutatója a legrosszabb a 17 ország közül. A válság kirobbanása óta a görög GDP volumene 17,4 százalékkal esett vissza, 2013-ra 4 százalék körül lehet a csökkenés, és a növekedés 2014 előtt a legjobb esetben sem indul meg.

Kit szolgáljon a közgazdaságtan?

(Megjelent: Népszabadság, 2012. augusztus 30.)

Vita bontakozott ki a Népszabadság hasábjain a magyar gazdaság fejlesztésének mikéntjéről, valójában azonban a közgazdaságtan „ortodox” tételeiről, jelezve azok beindult erózióját. A lényegében neoliberális (a tőke és a piac mindenhatóságában hívő, legfeljebb a fizetőképes keresletet és pénzkínálatot szabályozó) elmélet és a nem-neoliberális („humanista”, az igazságosság és méltányosság alapján az államot és az emberi közösségeket is a gazdálkodás aktív alanyának és céljának tekintő) nézőpont ütközik.

Levél Leonidász királynak

Kedves Leonidász király, napjaink ifjai által is csodált Oroszlán fia!

Éppen 2492 éve, hogy szembenéztél a soknemzetiségű perzsa birodalom uralkodójának, Xerxésznek hatalmas hadával, amit a biztos halál tudatában igyekeztél feltartóztatni a görögök védelmében. (Kevesen mondhatják el magukról, hogy nemes tettük miatt nevük ily sokáig fennmaradt.)

Azóta sok forró víz kibugyogott Thermopüla kénes forrásán. 

Ciprus az EU élén: kicsi a bors, de erős?

2012 második felében, tehát néhány nap múlva, Ciprus veszi át az EU soros elnökségét fél évre. Ideje hát, hogy szóljunk néhány szót az Unió legdélibb kis államáról.

Mi függ a görög választásoktól?

Röviden: semmi. Persze ezt hosszabban is el lehet mondani.

A néhány nap múlva (június 17-én) zajló görög választásokkal kapcsolatban most mindenki azt latolgatja, vajon olyan kormánykoalíciót segítenek-e hatalomra a választók, amelyik hajlandó teljesíteni az EU által előírt megszorításcsomagot (Új Demokrácia, Pánhellén Szocialista Mozgalom - Paszok), vagy kormányképes erővé avanzsálják a szerződést elutasító radikális baloldali gyűjtőpártot, a Szürizát. Pedig akármilyen kormány kerül is hatalomra, mindegyik meg akar majd egyezni az EU-val. A különbség annyi, hogy a Szüriza radikálisabban áll ki a növekedés és a megszorítások enyhítése mellett, mint a többi párt. 

Európa három hónapja

Európa vezetői igen vészterhes napokat élnek. Alig könnyebbülhettek meg, hogy Írországban az eurózóna szempontjából sikeresen zajlott le a népszavazás a stabilitási egyezményről (a választópolgárok felének 60 %-a, tehát az összes választópolgár 30 %-a szavazott igennel), máris újabb és újabb megpróbáltatások elé néznek. Spanyolország egyre közelebb van a fizetésképtelenséghez, közelednek a görög választások, Olaszország adóssága eléri GDP-jének 120 %-át, és mindeközben Európában a gazdasági növekedésnek még a jelei sem látszanak. Németországot kivéve, amely azonban úgyszintén nem függetlenítheti magát az európai gazdaságtól: a német beruházások 2012 első negyedévében visszaestek az előző negyedévhez képest, sőt 2011 decembere óta az ipari termelés növekedése is jóval kisebb, mint korábban volt. (Ld. diagramok) 

Az új választások előtt egyre népszerűbb görög Szüriza programja

A görög radikális baloldali szövetség, amely a május 6-i választásokon 17 %-ot kapott, a közvélemény kutatások szerint a következő, 2012 június közepi választásokon a legtöbb szavazatra számíthat. 

Erre a választásra tekintettel a Szüriza részletesebb, konkrétabb programot fogalmazott meg, mint a májusi választások előtt. Ezt a programot a hírek szerint június 1-én mutatják be a nagyközönségnek.

Az eltemetett képességektől a háborúkig – válasz egy hozzászólásra

Zheller nevű olvasóm megtisztelt azzal, hogy igen releváns kérdéseket vetett fel a „Nesze semmi fogd meg jól! – G8” posztom alatt. Mindegyik kérdés egész tanulmányt érdemelne (nem egyről írtam is már itt, vagy másutt), de mindenesetre többet, mint a megjegyzésre írt válasz. Ezért, és mert a kérdések közérdekűek, ezzel a blogbejegyzéssel válaszolok. (A főbb kérdésköröket külön címszó alatt tárgyalom, Zheller kedves olvasómtól idézett mondatokat dőltbetűvel szedem.) 

Ha mindenki dolgozna…

(Részlet Artner Annamária: Gondolatok a magyar foglalkoztatási helyzetről c., az Egyenlítő c. folyóirat 2007/5. számában megjelent cikkből.)

A technikai fejlődésnek köszönhetően a társadalmi lét adott szintű újratermeléséhez összességében mind kevesebb munkaórára van szükség. Ez az örvendetes fejlemény azzal járhatna, hogy mindenkinek kevesebb munkaórát kell ledolgoznia – ha a munkaterhelés egyenletesen oszlana meg a társadalom munkaképes tagjai között. De nem így van.

Csapdahelyzetben a görög belpolitika

A legutóbbi választásokon a görög polgárok demonstrálták: ellenállnak a rájuk nehezedő, számukra immár elviselhetetlen megszorításokat követelő európai nyomásnak. Ezzel a görögök, történelmük során nem először, egy szűk szorosban veszik fel a küzdelmet az elkerülhetetlen ellen. 

Nesze semmi, fogd meg jól! - G8

Tulajdonképpen megnyugtató, hogy vannak, akik vigyáznak ránk. A világ meghatározó gazdasági hatalmait irányító, következésképpen a dolgokat maguk teljességében, rendszerében és lényegében nyilván átlátó állam- és kormányfői rendszeresen összeülnek, és ha nagy a baj, megoldják. Afféle jó House doktorként tudják, vagy ha mégsem, hát kikutatják, minek mi az oka, mi lehet a következménye, és az alapján a megfelelő gyógyírt nyújtják.