Európa, vigyázz!

Új korszak kezdődött. 2015 júliusának elején bebizonyosodott, hogy a globális tőkeérdeken kívül nincs helye más társadalmi érdeknek Európában. A görög gazdaság az elmúlt 5 évben 25 százalékkal zsugorodott, nagyrészt a hitelezői által ráerőltetett recessziós gazdaságpolitika következtében. A bérek 30 százalékkal csökkentek, a görögök 48 százaléka mára a 2008-as szegénységi küszöb alatt él. Ezzel az országgal szemben azonban gazdasági és politikai szövetségesei, az eurózóna, nem adták meg a gyengéknek és elesetteknek járó „európai” elbánást. Sőt, kiszolgáltatottságát az ország lakossága által előállított termelőeszközök (kikötők, repülőterek, áramszolgáltató) magánkézbe adására akarják felhasználni. Mire számíthatnak ezentúl Európa bármely nemzetének elesettjei, a szegények, a gyermekek, az idősek, a betegek, a fogyatékkal élők?

A 2008-as világgazdasági és pénzügyi válságot nem Görögország okozta, és főként nem a görög nép. A felhalmozott adósság oka Görögországban és másutt az európai intézmények által fenntartott adórendszerekből fakadó adóelkerülés, a milliárdos vagyonok offshore-ban tartása feletti szemhunyás, a spekulációs pénzalapok és az önbeteljesítő jóslatokat adó hitelminősítők szabad működése, továbbá az, hogy a tőke évtizedek óta egyre kisebb mértékben fizeti meg a munkát a perifériákon és a centrum országokban is, ezért a keresletet csak hitelezéssel lehet fenntartani.

A válság terheit mégis a dolgozó vagy munkanélküli emberekre, nyugdíjasokra hárították, még azokban az országokban is, így például Írországban vagy Spanyolországban, amelyeket ma a „sikeres válságkezelés” példáiként emlegetnek. Ez a válságkezelés nincs tekintettel a múlt tanulságaira, hallani sem akar az első Nagy Válság és a II. világháború tapasztalatai által ihletett keynesi állami újraelosztásról, akár a legenyhébb szociáldemokrata célokról, de még csak a társadalom döntő többségének, a bérből, fizetésből, segélyből, nyugdíjból élőknek a legalapvetőbb létérdekeiről sem. Az Európai Unió sutba dobta deklarált értékeit, a szolidaritást, a jólétet, az emberi méltóságot és a békét. A rövidlátó, közvetlen anyagi érdekekért folyó harc szétfeszíti az európai kontinenst, súlyos ellentéteket szül országok között és országokon belül.

Európa – és a világ – országai és társadalmi csoportjai nem függetlenek egymástól. A társadalmak éppúgy, mint a világgazdaság, maguk hozzák létre az erőseket és a gyengéket, és ez a két pólus nem létezik egymás nélkül. A gyengék megsemmisítése gyengíti az erőseket is. Ezért az erősek diadala pirruszi győzelem.

Európa békéjének és népei méltó megélhetésének záloga az egyenlőtlenségek csökkentése. Ehhez elengedhetetlen, hogy a gazdagság legalább részben visszaáramoljon azokhoz, akiktől az utóbbi évtizedekben növekvő mértékben elvonták. Ennek a jogos igénynek a megtagadása, a legelesettebbek „móresre tanítása” a legszörnyűbb kifejleteket vetíti előre.

Thomas Mann szavaival: „Európa, vigyázz!”