Adalék a globális kapitalizmus és a magyar felzárkózás kérdéséhez

(Ez a cikk, kissé rövidebb változatban a Népszabadság 2007. február 23-i számában jelent meg. Ma már nem található a NoL archívumában sem, holott Marosán György cikke, amelyre válaszként született, a mai napig elérhető. Gondoltam, ez se enyésszen el.)

A mi bőrünkre…

 

Úgy tűnik, hogy aki ma Magyarországon hatalmon van, hatalomra tör, vagy a hatalomhoz dörgölőzik, annak az ország 1945-89 közti történelmét „kisiklásként”, a világ „szerencsésebb” részének történelmét pedig diadalmenetként kell értékelnie. A körültekintő elemzést azonban nem lenne szabad megkerülni. Még a politikában sem, ami kétségtelenül nagyon nehéz és bonyolult mesterség, annyira azonban mégsem különbözhet más szakmáktól, hogy hamis diagnózisból kiindulva is siker koronázza. 

Szűkösség és felesleg a történelemben és a tudományban

A tanulmány a neoklasszikus közgazdaságtan alaptézisét, a szűkösségnek a termelésben játszott meghatározó szerepét teszi kritika tárgyává. Ennek érdekében felvázolja a szűkösség (szükség, hiány) és a felesleg (bőség, többlet) mibenlétét, kapcsolatát és a társadalom fejlődésében játszott szerepét. Bemutatja, hogy a feleslegre irányuló termelés eredményezi a szűkösséget. A feleslegtermelés általános módjára vonatkozóan bevezeti a kezdeti előny és a kumulatív előnyszerzés, valamint az osztályfelesleg fogalmát. Rávilágít, hogy a kapitalizmusban a feleslegtermelés módja megváltozott, mert az előnybirtokosok szubjektív igényei helyett a piac objektív törvényeinek rendelődik alá. Ennek eredményeként ma már elegendő osztályfelesleg termelődik ahhoz, hogy a szűkösség egyáltalában felszámolható legyen. Ennek szükségességét aláhúzza, hogy a feleslegtermelés a vele együtt járó szűkösség-termeléssel minduntalan fennakad, és károkat okoz úgy a felesleg birtoklói, mind a szűkösséggel bajlódók oldalán. 

A tanulmány ide kattintva olvasható, illetve letölthető.