Európa, vigyázz!

Új korszak kezdődött. 2015 júliusának elején bebizonyosodott, hogy a globális tőkeérdeken kívül nincs helye más társadalmi érdeknek Európában. A görög gazdaság az elmúlt 5 évben 25 százalékkal zsugorodott, nagyrészt a hitelezői által ráerőltetett recessziós gazdaságpolitika következtében. A bérek 30 százalékkal csökkentek, a görögök 48 százaléka mára a 2008-as szegénységi küszöb alatt él. Ezzel az országgal szemben azonban gazdasági és politikai szövetségesei, az eurózóna, nem adták meg a gyengéknek és elesetteknek járó „európai” elbánást. Sőt, kiszolgáltatottságát az ország lakossága által előállított termelőeszközök (kikötők, repülőterek, áramszolgáltató) magánkézbe adására akarják felhasználni. Mire számíthatnak ezentúl Európa bármely nemzetének elesettjei, a szegények, a gyermekek, az idősek, a betegek, a fogyatékkal élők?

Görögország lehet Európa megmentője

A kontinens a görögöktől kapta nevét és kultúráját, amelyen felvirágozhatott. A mára alaposan megfogyatkozott szépségű Európába a görögök most új életet lehelhetnek…

A piaci verseny a maga természeténél fogva az egyenlőtlenségek növekedése irányába hat. Az eurózóna, mint bármely közös valutarendszer az aranystandard óta, halálra ítéltetett, hacsak a közös valutaövezetből elsősorban profitáló fejlettebb, gazdagabb (a kevésbé fejlettekből is gazdagadó) országok nem hajlandók visszaosztani jövedelmükből az elmaradottabbak gazdasági-intézményi fejlesztésére. Ezt a problémát a kapitalizmus működése elkerülhetetlenül felveti. Bukás vár arra az uralkodóra, aki a realitásokkal való szembenézés helyett a rossz hír hozóját okolja és bünteti a bajokért. Ha Görögország nem lenne az euróövezet tagja, akkor talán Spanyolország vagy Portugália játszaná el azt a szerepet, amit a történelem a jelen helyzetben Görögországra osztott.

Tőke, munka és válság a globalizáció korában - Könyvbemutató

Meghívó könyvbemutatóra

Az esemény Facebook-oldala: https://www.facebook.com/events/663570543762744

Görög a görög válság

(48 órás sztrájk és utcai tüntetések közepette ma szavaz a görög parlament a bérből, fizetésből, nyugdíjból, segélyből élőket sújtó újabb 13,5 milliárd eurós megszorításokról.)

Görögország az eurózóna legsúlyosabb válságban lévő országa, szinte minden lényeges gazdasági mutatója a legrosszabb a 17 ország közül. A válság kirobbanása óta a görög GDP volumene 17,4 százalékkal esett vissza, 2013-ra 4 százalék körül lehet a csökkenés, és a növekedés 2014 előtt a legjobb esetben sem indul meg.

Mi függ a görög választásoktól?

Röviden: semmi. Persze ezt hosszabban is el lehet mondani.

A néhány nap múlva (június 17-én) zajló görög választásokkal kapcsolatban most mindenki azt latolgatja, vajon olyan kormánykoalíciót segítenek-e hatalomra a választók, amelyik hajlandó teljesíteni az EU által előírt megszorításcsomagot (Új Demokrácia, Pánhellén Szocialista Mozgalom - Paszok), vagy kormányképes erővé avanzsálják a szerződést elutasító radikális baloldali gyűjtőpártot, a Szürizát. Pedig akármilyen kormány kerül is hatalomra, mindegyik meg akar majd egyezni az EU-val. A különbség annyi, hogy a Szüriza radikálisabban áll ki a növekedés és a megszorítások enyhítése mellett, mint a többi párt. 

Európa három hónapja

Európa vezetői igen vészterhes napokat élnek. Alig könnyebbülhettek meg, hogy Írországban az eurózóna szempontjából sikeresen zajlott le a népszavazás a stabilitási egyezményről (a választópolgárok felének 60 %-a, tehát az összes választópolgár 30 %-a szavazott igennel), máris újabb és újabb megpróbáltatások elé néznek. Spanyolország egyre közelebb van a fizetésképtelenséghez, közelednek a görög választások, Olaszország adóssága eléri GDP-jének 120 %-át, és mindeközben Európában a gazdasági növekedésnek még a jelei sem látszanak. Németországot kivéve, amely azonban úgyszintén nem függetlenítheti magát az európai gazdaságtól: a német beruházások 2012 első negyedévében visszaestek az előző negyedévhez képest, sőt 2011 decembere óta az ipari termelés növekedése is jóval kisebb, mint korábban volt. (Ld. diagramok) 

Az új választások előtt egyre népszerűbb görög Szüriza programja

A görög radikális baloldali szövetség, amely a május 6-i választásokon 17 %-ot kapott, a közvélemény kutatások szerint a következő, 2012 június közepi választásokon a legtöbb szavazatra számíthat. 

Erre a választásra tekintettel a Szüriza részletesebb, konkrétabb programot fogalmazott meg, mint a májusi választások előtt. Ezt a programot a hírek szerint június 1-én mutatják be a nagyközönségnek.

Csapdahelyzetben a görög belpolitika

A legutóbbi választásokon a görög polgárok demonstrálták: ellenállnak a rájuk nehezedő, számukra immár elviselhetetlen megszorításokat követelő európai nyomásnak. Ezzel a görögök, történelmük során nem először, egy szűk szorosban veszik fel a küzdelmet az elkerülhetetlen ellen. 

Nesze semmi, fogd meg jól! - G8

Tulajdonképpen megnyugtató, hogy vannak, akik vigyáznak ránk. A világ meghatározó gazdasági hatalmait irányító, következésképpen a dolgokat maguk teljességében, rendszerében és lényegében nyilván átlátó állam- és kormányfői rendszeresen összeülnek, és ha nagy a baj, megoldják. Afféle jó House doktorként tudják, vagy ha mégsem, hát kikutatják, minek mi az oka, mi lehet a következménye, és az alapján a megfelelő gyógyírt nyújtják. 

Ismét visszaesés Írországban

Az ír GDP 2011-ben 0,7 %-kal nőtt ugyan, ám ez csak az első félévnek volt köszönhető, és azóta sok minden változott. Úgy tűnik, Spanyolországhoz és Portugáliához hasonlóan az ír válság is W formát mutat.

1.      ábra 

Az ír GDP és a GNP növekedése az előző év megfelelő negyedévéhez képest 2006-2011 (százalék)

 Forrás: Central Statistics Office of Ireland

Görögországot mentették meg?

Görögországot 2012 márciusában – úgy tűnik - újra megmentették. (Már ha igaz a hír, merthogy arról is szólnak hírek, hogy a privátbefektetők mégsem elegendő mértékben hajlandók leírni a görög adósságokat.) Problémái ezzel azonban nem oldódtak meg, mert nem magából Görögországból, hanem annak a világgazdaságban betöltött helyéből fakadnak. A görög válság messze nem egyszerűen a költségvetési hanyagság következménye, hanem a tőkefelhalmozás világméretű válságáé, amelyet a félperifériás helyzetű országban az euró katalizált és eszkalált.

Görögország és a villamos

Görögország ügye még a davosi világgazdasági fórumon is előkelő helyen szerepelt. James Gorman, A Morgan Stanley elnöke azt nyilatkozta, a világgazdaság kulcskérdése, hogy a görög „ragály” ne terjedjen át az eurózónára. „Bárcsak magunk mögött hagyhatnánk Görögországot” – mondta és a felvásárlások és fúziók valamint a részvénykibocsátások  folyamatában látta a kilábalás lehetőségét.

Írország - függőpályán

Amikor 2010 szeptemberében világossá vált, hogy az ír bankrendszer megmentéséhez nem elegendő az ír állam ereje, a kormánynak külső segítséghez kellett folyamodnia. Az ehhez szükséges felújított stabilizációs programot az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó Nemzeti Reformprogrammal együtt 2011 áprilisában nyújtotta be az EU Bizottságának, amelyeket az el is fogadott.

Görögország - megszorítások

A média olyan szenzációként ad hírt a megszorításokat tartalmazó 2012-es görög költségvetés december 6-i parlamenti elfogadásáról, mintha az meglepő volna. Pedig az eredmény már azóta borítékolva van, amióta a parlamenti pártok összezárták soraikat a programról tartandó népszavazás elkerülése végett, és november 11-én egy brüsszeli technokratát emeltek a görög kormány élére az örökké mosolygós egykori ECB-alelnök Lukasz Papademosz személyében. Papademosz 1994 és 2002 májusa között a görög jegybak elnöke is volt.

Hol a válság – ki fizet, és főleg miből?

A válsággal és „kezelésével” kapcsolatban ma a vezető szemlélet az, hogy az embereknek le kell nyelni a megszorításokat, vagyis csökkenteni a bérből, fizetésből és segélyből élők életszínvonalát, mert túlköltekeztek, és az állam bevételei nem elegendők ezekre a „luxus”-kiadásokra. A homlok egyenesen ellenkező, de – legalábbis a főáramú médiában – kisebbségi nézet szerint a luxusfogyasztást kell csökkenteni, meg kell szorítani a profitot, ne éljen sokszorosan jobban a társadalom törpe kisebbsége, mint a többség.

A válság anatómiájához – Írország prizmáján keresztül

Félperifériás gazdaságként Írország a működőtőkeimport révén függő módon, de sikeresen ágyazódott be a neoliberális globalizáció menetébe, és ezért következetesen végigjárta azt az utat, amely a válsághoz vezetett. Ha úgy tetszik „klasszikus” válságciklust írt le, ami a végén szükségképpen pénzügyi válságként tört a felszínre. Közben azonban növelte a munkavállalóknak juttatott rész (a bérek, illetve a teljes munkakompenzáció valamint a szociális juttatások) arányát a GDP-ben. Hasonlóképpen tett Görögország és Portugália is, míg Spanyolország e rátákat ugyan nem növelte, viszont 2003 után kevésbé csökkentette, mint a sikeres gazdaságok, például Németország, Ausztria, Luxemburg vagy Belgium. Ezzel a négy félperifériás európai ország relatív versenyképességi pozíciója romlott, amit nem tudtak valutájuk értékének változtatásával kompenzálni. Mai válságuk oka tehát a félperifériás, függő helyzet, a versenyképesség rovására tett jóléti engedmények és az euró. Mindezt megfejeli a válságkezelés, amely a belföldi kereslet szűkítésével a korábbi pályára való visszaállást célozza, tehát csak újraindít egy újabb válságig vezető kört. A cikk mindezt a négy közül a legversenyképesebb hírében álló Írország példáján mutatja be közelebbről.

„Business as usual” – ír mentőcsomagok

Mint közismert, 2010 őszén kiderült, hogy Írország bankjai újabb kb. 50 milliárd euró visszafizethetetlen kinnlevőséggel bírnak. Az állam ezeket a „mérgezett aktívákat” diszkont áron (többnyire a névértékük kevesebb, mint feléért) felvásárolta, így az adósság az állam nyakába szakadt. A bankszféra válságában jelentkező krízisek következtében az elmúlt két évben az ír gazdaság 15 %-kal esett vissza, ami egyedülálló Európában.