Ciprus az EU élén: kicsi a bors, de erős?

2012 második felében, tehát néhány nap múlva, Ciprus veszi át az EU soros elnökségét fél évre. Ideje hát, hogy szóljunk néhány szót az Unió legdélibb kis államáról.

Az 1960-ban függetlenné vált, egytizednyi Magyarország területű, kevesebb, mint 1,1 millió lakosú Ciprus 1974 óta két részre szakadt. A terület 60, a lakosság 75 %-a a nemzetközi közösség által elismert Ciprusi Köztársaság, a többi a csak Törökország által elismert „Észak-Ciprusi Török Köztársaság” (TRNC) ellenőrzése alatt áll. Jelentős lakosságcsere következtében az előbbit szinte kizárólag görögök, az utóbbit pedig törökök lakják. A két területet az ENSZ békefenntartó erői által ellenőrzött sáv választja el. Bár az ország egésze belépett az EU-ba 2004-ben, a közösség jogrendjét (acquis communautaire) csak a Ciprusi Köztársaság területén alkalmazzák, itt vezették be az eurót is 2008. január elsejével. 

Mindkét területen a szolgáltatások a gazdaság meghatározó ága, de a Ciprusi Köztársaság jóval fejlettebb. Itt az egy főre jutó GDP 20.600 euró (2011), a TRNC terültén ennek csak alig fele. A továbbiakban az adatok a Ciprusi Köztársaságra vonatkoznak. A szolgáltatások (ezen belül is elsősorban a turizmus) adják a GDP 81-82 %-át, az agrárium (növénytermesztés, halászat) 2-3 %-át, a kitermelő és feldolgozó-, valamint építőipar pedig a többit. Fő exporttermékek a citrusfélék, bor, gyógyszerek, burgonya, ruházati és cipőipari termékek, amelyeket elsősorban az EU-ba, a Közel-Keletre és Oroszországba szállítanak. Fogyasztási cikkek, ipari nyersanyagok és fűtőanyagok, élelmiszer és takarmány szerepelnek az importlistán, leginkább Görögországból, Németországból és az Egyesült Királyságból. 

Az ország újraegyesítéséről az utóbbi években megélénkültek a tárgyalások, de eredmény eleddig mindössze annyi, hogy a Ciprusi Köztársaság kormányából kivált a jobbközép koalíciós partner, a DIKO, így a kisebbségi kormányzás terhe a második legerősebb partnerre, az ciprusi kommunista pártra (AKEL) hárult. A kiválás apropóját az adta, hogy az ország elnöke, Dimitrisz Hrisztofiasz (aki az AKEL tagja, Ciprus és az egész EU első és egyetlen kommunista államfője) a DIKO szerint „túlzott engedményeket” tett az újraegyesítés reményében, így például 4 évente rotációt a javasolt a TRNC-nek az egyesítendő ország vezetésében. 

Mindez ráadásul az után történt, hogy az Evangelosz Florakisz haditengerészeti bázison 2011. július 11-én bekövetkezett robbanás a GDP 10-12 %-ával felérő kárt okozott az országnak, és ugyancsak megtépázta Hrisztofiasz elnök tekintélyét. De ezzel a csapások sora nem ért véget: 2012 májusára beköszöntött a bankválság, amely persze már régebb óta érett. Olyannyira, hogy a korábbi jegybankelnök (Atanasziosz Orfanidesz, aki egyébként már 2011 nyarán felhívta a figyelmet a csőd közeli helyzetre) és az ország vezetője, Hrisztofiasz, egy éve nem volt beszélő viszonyban egymással. Hrisztofiasz nem hosszabbította meg a központi bank elnökének 2012. áprilisában lejáró mandátumát, mert őt hibáztatja a ciprusi bankok rossz üzletpolitikájáért. 

Éppen 2012. április 30-án, egy nappal az előtt, hogy az újonnan kinevezett jegybankelnök hivatalba lépett, és mint ilyen elfoglalta volna helyét az Európai Központi Banknak az eurózónával foglalkozó Kormányzótanácsában, Ciprus két legnagyobb bankja (a Bank of Cyprus és a Cyprus Popular Bank) közzétette 2011-es eredményeinek korrigált, a korábbiaknál is kedvezőtlenebb számait. A több milliárd eurós veszteségeseket nagyrészt a görög állampapírok nem teljesítése (a magánhitelezőkkel szembeni adósság-leírás 3 milliárd euró veszteséget jelentett a szóban forgó ciprusi bankoknak), és a korábbiakban a görög vállalatoknak és fogyasztóknak nyújtott hitelek bedőlése okozta. 

Ciprus két nagybankjának összes vesztesége megközelíti az 5 milliárd eurót, ebből a Popular Bank június 30-a előtt 1,8 milliárd euró fizetési kötelezettségnek kell eleget tegyen.

E helyzet kialakulásáért tartja felelősnek Hrisztofiasz elnök a korábbi jegybankelnököt, Orfanideszt, és várja az újtól a szigorúbb bankfelügyeletet, és talán az Európai Központi Bank monetáris politikájának expanzívabbá tételét, az európai megszorítási politika enyhítését is. 

De ki is az új jegybankvezér? Panikosz Demetriadesz, aki az Egyesült Királyságban tanult, és 2000-től a Leicesteri Egyetemen professzora, mondhatni nemzetközileg hírhedt személyiség, mert ő az, aki a Görögország és Portugália eurózónából való kilépését sürgető hangokra 2011. május 19-én a Financial Timesban merészen riposztozott. Kifejtette, hogy mindenki sokkal jobban járna, ha inkább Németország (majd nyomában Hollandia, Ausztria és Finnország) hagyná el az eurózónát. Ebben az esetben leértékelődne az euró, nőne a gyengébb országok  versenyképessége, beindulhatna növekedésük, és egyben könnyebbé válna adósságterheik kezelése (ezt hívják az adósság „elinflálásának”). A német márka felértékelődésével Németország pedig majdcsak elboldogulna valahogy, különösen, hogy kedvezőbb európai gazdasági környezetben találná magát. 

Ebből arra lehetne következtetni, hogy a váltás a ciprusi monetáris hatóság élén újabb szöget jelent a német típusú válságkezelés koporsójába. Csakhogy egyfelől Ciprus kis ország, másfelől maga is komoly bajban van, és az EU segítségére szorul. Ez a bolha tehát nem tud olyan nagyot csípni.

A ciprusi bankrendszernek ebben az évben összesen 2-2,5 milliárd eurós, a későbbiekben ugyanennyi tőkeinjekcióra van szüksége. Ez összesen a GDP kb. 20 százalékával ér fel, pedig a GDP már tavaly év közepe óta csökken, és ezévben is 1 százalék körüli visszaesés várható (ld. 1. ábra). 

1. ábra 
 A ciprusi GDP negyedévenkénti alakulása az előző negyedévhez képest
(százalék)

Forrás: Eurostat

A bankok kisegítésére sem a lakosságnak, kormánynak nincs pénze, és súlyos helyzetük miatt nyilvánvalóan más piaci szereplők sem akarnak nekik önszántukból segítséget nyújtani. Így a kormány kényszerül hitelfelvételre, mégpedig gyorsan. Kérdés csak az, honnan. A pénzpiacokról biztosan nem tud, hiszen azok a hosszú lejáratú ciprusi államkötvényeket már közel egy éve a vészesen magas 7 %-on veszik fel, a hitelminősítők pedig az ország besorolását és a kilátásait is egyre rontják. Az eurózóna EFSF-alapjából lehetne, de az onnan érkező mentőövhöz nyilván szigorú feltételek járulnak. Bizonyára nem lennének elegendőek a válság miatt visszaeső kormányzati bevételek miatt súlyosan romló állami büdzsé (ld. 2. ábra) egyensúlyának javításáért tett eddigi lépések (például az osztalékadó emelése, az áfa-emelés, a közszféra béreinek befagyasztása, a jövedelem-különadó bevezetése, a hallgatói ösztöndíjak csökkentése), amelyekért pedig az EU Bizottsága a ciprusi kormányt 2012. januárjában még meg is dicsérte.

2. ábra 

 A ciprusi államadósság és költségvetési hiány

(százalék)

Forrás: Eurostat

A lakosságot sújtó további költségvetési megszorítások miatt Hrisztofiasz elnök kizárta annak lehetőségét, hogy az EU-hoz fordulnak mentőövért. Ráadásul a ciprusi kormány még attól is joggal tarthat, hogy az EU az igen alacsony, mindössze 10 %-os vállalati profitadó növelését kérné, ami pedig a tőkevonzáshoz a kis ország számára (Írországhoz hasonlóan) elengedhetetlen. Ezért a kormány máshonnan, a hírek szerint leginkább Oroszországtól szeretne pénzt kapni. Erre jó esély van, hiszen az oroszországi gazdagok euró-milliárdjai fekszenek ciprusi bankokban, ráadásul ciprusi bankok és orosz vállalatok együttműködni készülnek az ország déli partjaitól nem messze fekvő tengeralatti szénhidrogén-mezők kiaknázásában is. A globális stratégiai érdekek miatt az orosz féltől kapott hitel még arra is jó lenne, hogy Ciprus kedvezőbb feltételek reményében folyamodhasson további segítségért az EU-hoz. Az egyik összegből a bankokat lehetne feltőkésíteni, a másikból a növekedésnek kedvező beruházásokat lehetne foganatosítani – mondják nevük elhallgatását kérő ciprusi illetékesek. 

Persze a hitelfelvétel önmagában csak lélegzetvételre elegendő, a termelés gondjait nem oldja meg. Ciprust erős szálak fűzik Görögországhoz, ahonnan többek között az országban lévő külföldi működőtőke-állomány negyede is származik. Jelen esetben azonban a szoros kapcsolat nem bizonyult gyümölcsözőnek, hiszen a ciprusi bankszféra alapvetően ennek köszönheti megroggyanását. Mivel a görög gazdaság még jó ideig nem fog talpra állni, Ciprusnak új támaszt kell keresnie. Lévén nemsokára az EU soros elnöke, ez abban teszi érdekeltté, hogy a német típusú válságkezelés alternatíváját segítse kiformálni. A soros EU-elnökségnek azonban alig van több szerepe, mint a pünkösdi királyságnak…