Adalék a globális kapitalizmus és a magyar felzárkózás kérdéséhez

(Ez a cikk, kissé rövidebb változatban a Népszabadság 2007. február 23-i számában jelent meg. Ma már nem található a NoL archívumában sem, holott Marosán György cikke, amelyre válaszként született, a mai napig elérhető. Gondoltam, ez se enyésszen el.)

A mi bőrünkre…

 

Úgy tűnik, hogy aki ma Magyarországon hatalmon van, hatalomra tör, vagy a hatalomhoz dörgölőzik, annak az ország 1945-89 közti történelmét „kisiklásként”, a világ „szerencsésebb” részének történelmét pedig diadalmenetként kell értékelnie. A körültekintő elemzést azonban nem lenne szabad megkerülni. Még a politikában sem, ami kétségtelenül nagyon nehéz és bonyolult mesterség, annyira azonban mégsem különbözhet más szakmáktól, hogy hamis diagnózisból kiindulva is siker koronázza. 

Tőkemegtérülés, bérmunka és demokrácia

1989 óta, a történelmi fordulatok és Francis Fukuyama jóvoltából, a mértékadó vélemények szerint a szabad piacgazdaság és a demokrácia együttese az emberi társadalom legfejlettebb formája. Mivel a fejlődést az ellentmondások hajtják előre, az előbbi tétel akkor igaz, ha sem a szabad piacgazdaságon, sem a demokrácián belül, sem a szabad piacgazdaság és a demokrácia között nincsenek súlyos ellentétek. Ezért e tanulmány a szabadpiac és a demokrácia mibenlétének és a kettő viszonyának tisztázását célozza. A demokrácia általános és specifikus tartalmából kiindulva megkülönbözteti a jogi és a reális egyenlőség fogalmát, elemzi a szabad piacgazdaság legfontosabb hatásmechanizmusának, a versenyképességi harcnak a sokirányú egyenlőtlenségekre gyakorolt hatását. A reális egyenlőtlenséggel kapcsolatban kitér a jövedelmi és a termelőeszközök tulajdonlásában megnyilvánuló egyenlőtlenségekre, illetve a tőkén belüli, valamint a tőke és bérmunka közötti egyenlőtlenségre. Az egyenlőtlenségeken keresztül mutatja be a szabadpiac szerepét a demokrácia kiüresedésében és/vagy a demokratikus intézmények korlátozásában.

A tanulmány ide kattintva olvasható, illetve letölthető.

Szűkösség és felesleg a történelemben és a tudományban

A tanulmány a neoklasszikus közgazdaságtan alaptézisét, a szűkösségnek a termelésben játszott meghatározó szerepét teszi kritika tárgyává. Ennek érdekében felvázolja a szűkösség (szükség, hiány) és a felesleg (bőség, többlet) mibenlétét, kapcsolatát és a társadalom fejlődésében játszott szerepét. Bemutatja, hogy a feleslegre irányuló termelés eredményezi a szűkösséget. A feleslegtermelés általános módjára vonatkozóan bevezeti a kezdeti előny és a kumulatív előnyszerzés, valamint az osztályfelesleg fogalmát. Rávilágít, hogy a kapitalizmusban a feleslegtermelés módja megváltozott, mert az előnybirtokosok szubjektív igényei helyett a piac objektív törvényeinek rendelődik alá. Ennek eredményeként ma már elegendő osztályfelesleg termelődik ahhoz, hogy a szűkösség egyáltalában felszámolható legyen. Ennek szükségességét aláhúzza, hogy a feleslegtermelés a vele együtt járó szűkösség-termeléssel minduntalan fennakad, és károkat okoz úgy a felesleg birtoklói, mind a szűkösséggel bajlódók oldalán. 

A tanulmány ide kattintva olvasható, illetve letölthető.

Kit szolgáljon a közgazdaságtan?

(Megjelent: Népszabadság, 2012. augusztus 30.)

Vita bontakozott ki a Népszabadság hasábjain a magyar gazdaság fejlesztésének mikéntjéről, valójában azonban a közgazdaságtan „ortodox” tételeiről, jelezve azok beindult erózióját. A lényegében neoliberális (a tőke és a piac mindenhatóságában hívő, legfeljebb a fizetőképes keresletet és pénzkínálatot szabályozó) elmélet és a nem-neoliberális („humanista”, az igazságosság és méltányosság alapján az államot és az emberi közösségeket is a gazdálkodás aktív alanyának és céljának tekintő) nézőpont ütközik.

Az új választások előtt egyre népszerűbb görög Szüriza programja

A görög radikális baloldali szövetség, amely a május 6-i választásokon 17 %-ot kapott, a közvélemény kutatások szerint a következő, 2012 június közepi választásokon a legtöbb szavazatra számíthat. 

Erre a választásra tekintettel a Szüriza részletesebb, konkrétabb programot fogalmazott meg, mint a májusi választások előtt. Ezt a programot a hírek szerint június 1-én mutatják be a nagyközönségnek.

Az eltemetett képességektől a háborúkig – válasz egy hozzászólásra

Zheller nevű olvasóm megtisztelt azzal, hogy igen releváns kérdéseket vetett fel a „Nesze semmi fogd meg jól! – G8” posztom alatt. Mindegyik kérdés egész tanulmányt érdemelne (nem egyről írtam is már itt, vagy másutt), de mindenesetre többet, mint a megjegyzésre írt válasz. Ezért, és mert a kérdések közérdekűek, ezzel a blogbejegyzéssel válaszolok. (A főbb kérdésköröket külön címszó alatt tárgyalom, Zheller kedves olvasómtól idézett mondatokat dőltbetűvel szedem.) 

Ha mindenki dolgozna…

(Részlet Artner Annamária: Gondolatok a magyar foglalkoztatási helyzetről c., az Egyenlítő c. folyóirat 2007/5. számában megjelent cikkből.)

A technikai fejlődésnek köszönhetően a társadalmi lét adott szintű újratermeléséhez összességében mind kevesebb munkaórára van szükség. Ez az örvendetes fejlemény azzal járhatna, hogy mindenkinek kevesebb munkaórát kell ledolgoznia – ha a munkaterhelés egyenletesen oszlana meg a társadalom munkaképes tagjai között. De nem így van.

Lehet-e politikai feltételeket szabni egy hitelkérelemnek?

Az Európai Unió súlyos kérdés előtt áll: továbbfejlődik-e, vagy a szétesik. E kérdés nem pusztán a mai világgazdasági válság következménye – már csak azért sem, mert e válság sem „véletlen” – hanem magának az integrációnak, a globális tőkegazdaság fejlődésének ellentmondásos természetéből következik.

Ez a fejlődés a gazdasági integráción keresztül a politikai integráció felé mutat. Az Unió szellemi atyjának nevezett Jean Monnet az Amerikai Egyesült Államokról vette a mintát, bár nem sokkal halála előtt maga is lemondott arról, hogy e minta átültethető Európára.

Egy tralfamadori a prolikról

A gyerek, akire nem figyelnek, éljen jómódban vagy szegényégben, rosszul érzi magát. Amikor kiköt Zacher Gábor drogklinikáján vagy a rendőrőrsön, vagy verekedésbe keveredik, falfirkát csinál, esetleg meglopja az apját, a szülő sokszor csodálkozva mereszti a szemét – nem érti, mi történt.

Magyarország és az IMF

(Megjelent: Egyenlítő X. évf. 1. szám, 2012. január)

1    Don Quijote

Miért nem tudta legyőzni Don Quijote a szélmalmot? Mert nem tudta megállítani a szelet. Meg tudta volna állítani a szelet? Ha tudott volna a szélről, mibenlétéről, a szél és a malom viszonyáról, és van, akikkel összefogjon – talán, ha meg nem is megállítja, de eltakarja a malomtól a szelet. Ám, ha mindezt tudta volna, nem is törődött volna a malommal, széllel, sőt akkor még Dulcineával sem, hanem azt keresi, miként lehet olyan világot építeni, ahol a szél mindenkinek kenyérre valót őröl a malomban, és az egyik ember nem a másik fegyverhordozója…

Hol a válság – ki fizet, és főleg miből?

A válsággal és „kezelésével” kapcsolatban ma a vezető szemlélet az, hogy az embereknek le kell nyelni a megszorításokat, vagyis csökkenteni a bérből, fizetésből és segélyből élők életszínvonalát, mert túlköltekeztek, és az állam bevételei nem elegendők ezekre a „luxus”-kiadásokra. A homlok egyenesen ellenkező, de – legalábbis a főáramú médiában – kisebbségi nézet szerint a luxusfogyasztást kell csökkenteni, meg kell szorítani a profitot, ne éljen sokszorosan jobban a társadalom törpe kisebbsége, mint a többség.

Sexualité et politique mondiale

Il y a quelques semaines l’accusé de crimes sexuels Dominique Strauss-Kahn (DSK)  a résigné ses fonctions de directeur d’FMI. Ainsi la sexualité est devenue le formateur de la politique mondiale, car la question est ouverte sur le sort des réarrangements commencés à l’ère de DSK dans la direction de l’ FMI.  En effet dans le ménage de l’IMF c’est une vraie question et non indépendante du changement de directeur : quand se relèvent  les intérêts de pays développés au poste de dirigeant de cet établissement. Devient la direction de l’FMI plus équilibrée en reflétant les rapports des forces globaux changés, change-t-elle de sa politique conformément  à cela ? Si oui, qu’est ce qui se passera quant au rôle de devise en réserve de dollar et d’euro  et aussi quant au poids des USA et d’Europe dans l’économie mondiale ?  Est-ce que les régions, avant tout la Chine  auront une influence plus grande dans cette institution ?

Összeomlik Róma…?

A rabszolgatartás önmagát túlélt rendszere elkerülhetetlenül a Római Birodalom belharcaiba, kettészakadásába, meggyengülésébe torkollott. 455-ben a vandálok feldúlták Rómát, majd Odoaker, az Attila udvarában felnőtt germán hadvezér 476-ban elűzte Romulus Augustulust. A Nyugat-Római birodalom kimúlt. Közel ezer évvel később, de hasonló sorsa jutott az egykor volt Római Birodalom keleti fele is...