Az ír GDP 2011-ben 0,7 %-kal nőtt
ugyan, ám ez csak az első félévnek volt köszönhető, és azóta sok minden
változott. Úgy tűnik, Spanyolországhoz
és Portugáliához
hasonlóan az ír válság is W formát mutat.
1.
ábra
Az ír GDP és
a GNP növekedése az előző év megfelelő negyedévéhez képest 2006-2011 (százalék)
Forrás: Central
Statistics Office of Ireland
Az 1. ábra a megelőző év azonos negyedévéhez
viszonyított változásokat mutatja, a negyedévenkénti változások azonban még
markánsabbak. A GDP 2011 közepétől két egymást követő negyedévben csökkent (1,1
majd 0,2 %-kal), ami a közgazdaságtani konszenzus szerint már recessziót jelent.
Az elemzők 2012-ben a korábbi 1 %-os növekedéssel szemben ma már csupán 0,4-0,7
%-os emelkedésben reménykednek a GDP-t illetően, és körülbelül ugyanekkora
(0,4-0,8 %-os) visszaesést jósolnak a GNP tekintetében.
A kép még elkeserítőbb, ha a
relatív változások mellett az abszolút szinteket is vizsgáljuk. A 2. ábrából
jól látszik, hogy mind a mai napig sem a GDP, sem a GNP nem tért vissza a
válság előtti érték közelébe, vagyis a kisebb fellendülésekkel együtt sem tudta
ledolgozni a 2008-ban bekövetkezett 13-15 %-os visszaesést. (Ld. 2. ábra)
2.
ábra
Az ír GDP
és GNP alakulása 2007/IV. negyedév és 2011./IV. negyedév között
(millió euró)
Forrás: Central
Statistics Office of Ireland
Mindennek oka, hogy a
világgazdasági válságon még messze nem vagyunk túl, és Írország, a maga
globális piacoktól (a külföldi vállalatok helybeli tevékenységéből származó
exporttól) való nagyon erős függése miatt különösen megérzi ezt. Az ország kivitelének kb. 60 %-át az Unió
veszi fel, márpedig az Unió, a nemzeti és nemzetközi banknemtő-csomagok
átmenetileg kedvező hatásai után most ismét nehéz év elé néz. 2012-ben Európában
mindenki, még az IMF is recesszióra, sőt Spanyolország és Olaszország esetében
újabb mentőcsomagok szükségességére számít.
Az ír export tehát, amelyre az
EU-EKB-IMF trió és maga a kormány is a kilábalásba vetett hitet építette, egyelőre
még jó ideig nem tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket. 2012-ben a legjobb
esetben is 2,8 %-kal emelkedhet az ír kivitel értéke, ami a gazdaság bekurblizásához
messze nem elegendő. Az utóbbi hónapokban éppen a legfontosabb exportszektorok,
a gyógyszer- és számítógépipar teljesítménye esett vissza leginkább.
A kivitel szerepét a belföldi
kereslet sem tudja majd átvenni, hiszen az a megszorítások és az építőipar
miatt évek óta csökkenő, és 2012-re is 2,6 %-os visszaesését prognosztizálják.
A feldolgozóipar egészében az új
megrendelések állománya 2012. január-februárjában jelentősen csökkent mind az
előző hónaphoz, mind az egy évvel korábbiakhoz képest. 2012 februárjában 12,9
%-kal kevesebb új megrendelés érkezett, mint egy évvel azelőtt, ami kimagasló
visszaesés az Unió más országaiban tapasztaltakhoz képest. Ugyanebben a
hónapban a feldolgozóipari termelés 3,6 %-kal volt alacsonyabb, mint
januárban és 3,3 %-kal kisebb, mint egy évvel korábban, de a forgalom még
ennél is jobban csökkent. 2011.
december, 2012. január és február hónapja együtt 3,9 %-kal kevesebb ipari
termelést adott, mint a megelőző három hónapos időszak (2011.
szeptember-október-november). A visszaesést a külföldi vállalatokat tartalmazó
„modern” szektor (elektronika, vegyipar) termelésének jelentős, februárban az
előző hónaphoz képest 5,8 %-os csökkenése okozta, míg a hazai
(„tradicionális”) szektor termelése kissé nőtt.
A recesszió csökkenti az állam
adóbevételeit, így adósságtörlesztési képességét, és növeli a költségvetési hiányt.
Írország – Spanyolországgal és
Olaszországgal egyetemben – valószínűleg nem tudja teljesíteni a 2010-es mentőcsomaghoz
kapcsolt elvárások szerinti 2012-es hiánycélt (8,6 %), sőt, 2015-ig nem lesz
képes azt 3 % alá szorítani (pedig 2014-ben már 2,8 %-on kellene állnia). Hacsak
nem újabb megszorításokkal, és adósságának átstrukturálásával. Mindkettőre van
törekvés.
Emlékeztetőül: Írország 2010-ben
67,5 milliárd eurós segítségre szorult bankjainak kimentése miatt, és további
17,5 milliárdod a pénzpiacokról vett fel. Az EU-eurózóna-IMF hármastól kapott hitelt
2013 végéig kell visszafizetni. Azonban mostanra már a 2012 első negyedéves 3,06
milliárd eurónyi törlesztés is nehézségekbe ütközött. (Csak úgy tudták
megoldani, hogy a március végén esedékessé váló készpénzkifizetést hosszú
lejáratú államkötvényekkel pótolták, vagyis „mini átstrukturálást” hajtottak
végre.)
A kormány az európai pénzügyi
stabilitási alap (EFSF) segítségével át szeretné strukturálni azt a még
hátralévő 31,8 milliárd eurót, amit az EU, az eurózóna és az IMF közös
mentőcsomagjából kötelezvények formájában bankjai megmentésére fordított 2010
folyamán. Ezt a szándékát már jelezte is az EU, az Európai Központi Bank és az
IMF felé. Az átstrukturálás lényege, hogy hosszabb lejáratú, kedvezőbb
feltételű állampapírokra váltják át a fennálló tartozást.
A növekedés visszaesése miatt várható,
hogy újabb magánadósok válnak képtelenné hiteleik törlesztésére, ami a bankok
helyzetét tovább ronthatja, sőt akár újabb állami (illetve nemzetközi) pénzinjekciókat
tehet szükségessé. Egy felmérés szerint még
a lakosság 58 %-a is úgy gondolja,
Írországnak újabb külső pénzügyi segítség kell 2013 után, mikorra a jelenlegi
csomag kifut.
Emlékeztetünk ara is, hogy 2011
februárjában, amikor a konzervatív Fianna Fáil kormány a megszorításokba
belebukott, a mostani kormánykoalíciót alkotó pártok (a jobbközép Fine Gael és
a balközép Labour Party) azzal kampányolt, majd hivatalba lépésekor is azt
ígérte, hogy újratárgyalja az EU-IMF-hitel feltételeit. Jóllehet próbálkoztak is, halovány
kísérletüket az eurózóna vezetői rövid úton elutasították. Az új kormány
folytatta hát a megszorításokat, éppen a napokban csökkentette a
gyermeknevelési támogatást 18 illetve (aktív tanulói jogviszony esetén) 22
évről 12-re és 2015-től mindenki számára 7 évre. Mindez azonban a válság
közepette nem segített, így a hitelcsomag újratárgyalásával azonos tartalmú
átstrukturálás, mint elkerülhetetlen, ismét napirenden van.
Görögország sorsát (a többszöri
kimentést) elkerülendő, az ír kormány arra törekszik, hogy mielőbb képes legen
a pénzpiacokról finanszírozni hiányát. Ugyanakkor igyekszik felpörgetni a
privatizációt is. A hitelhez az EU-IMF páros által kapcsolt stabilizációs terv
2-5 milliárd eurónyi privatizációt írt elő. Az ír állam 2012 februárjában 3
milliárd euró értékben kínálta eladásra részesedéseit, ami körülbelül megfelel
a március végén éppen esedékessé vált adósságtörlesztési összegnek. A privatizációban
azonban nincsenek nagy tartalékok, mivel az ír állami tulajdon aránya kicsi,
ugyanakkor stratégiailag érzékeny területekre koncentrálódik. Ezért az ellenzéki
pártok (a bukott Fiannal Fáil-től a
baloldali Sinn Fein-ig) és szakértők is vitatják, sőt esetenként élesen
bírálják az ország legnagyobb energetikai erőműve (ESB), és az Aer Lingus Groupa légitársaság
állami részének kiárusítását, illetve a privatizációs kurzust általában.
2012. május 31-én lesz a
népszavazás az európai pénzügyi stabilitási paktumról, ami az eurózóna
országainak maximum 0,5 %-os költségvetési hiányt engedélyez szankciók
terhe mellett.
Az előzetes felmérések szerint az
írek kisebb-nagyobb többséggel támogatják ugyan a szerződést, de rendkívül nagy
a még bizonytalanok aránya. A kormány már megkezdte a kampányolást az igen mellett
egy információs honlap indításával, de
az ellenkampány még nem indult be. Ez utóbbi malmára hajthatja a vizet, hogy a
lassuló növekedés miatt kb. 400 millió euró hiányzik a büdzséből, amit
adónöveléssel vagy további megszorításokkal kell majd pótolni. Mindkettő a
lakosságot fogja sújtani, pedig decemberben már így is 3,8 milliárd eurós
megszorítási csomagot indítottak útjára. A növekedési kilátások pedig – mint
említettük – rosszak. A költségvetési tanács (Fiscal Advisory Council) szerint
2013-ben további 2,8 milliárd eurós megszorítási csomagra lenne szükség, hogy a
deficit még az előírtaknál is gyorsabban csökkenhessen, Írország visszanyerje a
pénzpiacok bizalmát, és 2013 után már onnan vehessen fel hiteleket.
Eközben a munkanélküliség makacsul
magas, 2012 márciusában 14,3 %-ot tett ki. Ez 434,1 ezer munkanélkülit
jelentett, akik közül 356 ezer (82 %) volt ír állampolgár és 73 ezer (16,8 %)
volt 25 éven aluli. Mint a rosszabbodó körülmények esetén mindig, az írek e
helyzetre is inkább kivándorlással, mint sztrájkokkal, vagy tüntetésekkel
reagálnak. Az „ipari viták” (ahogy az Eurostat hívja a munkabeszüntetéseket)
csupán 2009 folyamán, leginkább a negyedik negyedévben, voltak számottevőek,
akkor is csak az állami (egészségügyi, szociális) szférában dolgozók akciói
miatt. 2009-ben 291 ezer fő vett részt munkabeszüntetésben, átlagosan alig több
mint egy napot.
A kivándorlás azonban már rögtön
a válság kirobbanásakor beindult, és azóta is nő, igaz, eleinte inkább csak a
vendégmunkások távozását jelentette. 2009-től viszont meglódult az írek
kivándorlása is. 2009. április és 2010. április között 27,7 ezer, a rákövetkező
12 hónap alatt viszont már 40,8 ezer ír hagyta el az országot. A teljes nettó
kivándorlás 2009 és 2011 áprilisa között 68,6 ezer főt tett ki, aminek egyre
növekvő hányadát (összességében 55 %-át) írek adták. Ezek a folyamatok a 90-es
évek első felének állapotát idézik.
A kilátások tehát semmilyen
tekintetben nem megnyugtatóak…
2012. április 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése