„Business as usual” – ír mentőcsomagok

Mint közismert, 2010 őszén kiderült, hogy Írország bankjai újabb kb. 50 milliárd euró visszafizethetetlen kinnlevőséggel bírnak. Az állam ezeket a „mérgezett aktívákat” diszkont áron (többnyire a névértékük kevesebb, mint feléért) felvásárolta, így az adósság az állam nyakába szakadt. A bankszféra válságában jelentkező krízisek következtében az elmúlt két évben az ír gazdaság 15 %-kal esett vissza, ami egyedülálló Európában.

Ugyanaz a helyzet állt elő, mint egy évvel korábban Görögországban: ha az állam fizetésképtelennek bizonyul, az magával ránthatja az egész eurózónát is. Az ír helyzet rögtön hullámokat vert, a többi egyensúllyal küszködő ország, így pl. Spanyolország értékpapírjainak értéke is zuhanni kezdett a piacokon, megdrágítva az ottani válságfinanszírozást.

A helyzeten kétfajta „mentőcsomaggal” segítettek. Az egyik a külső segítség jóvoltából érkező pénzinjekció, a másik a költségvetést megmentő 4 éves megszorítási terv.

A pénzalap. 2010 november végén az IMF-fel és az Európai Unióval kötött megállapodás alapján 85 milliárd eurós pénzalapot hoztak létre Írország számára, amiből 67,5 milliárdot az IMF és az EU, 17,5 milliárdod pedig maga Írország áll. 35 milliárd euró megy a bankmentésre, a többi az ír büdzsé konszolidálására. Mindezt átlagosan 5,8 %-os évi kamaton.

A költségvetési terv. Az ír kormány 2010 őszéig összesen több mint 10 milliárd euróval csökkentette a büdzsé kiadásait. Ennek kétharmadát a közalkalmazotti béreken, nyugdíjakon spórolták meg, illetve szedték be. Most újabb, még nagyobb értékű megszorítások váltak szükségessé.

Az új költségvetés indoklása

A 2010 novemberében bejelentett 4 éves 15 milliárdos költségvetési kiigazítást egy igen jól felépített, a lépések szükségességét adatokkal indokoló nemzeti fejlesztési terv (National Recovery Plan) keretében fogalmazták meg. (Ld. NRP 2010) A kiigazítás kétharmad részben a kiadáscsökkentésből, egyharmad részben a bevételnövelésből áll össze. A 15 milliárdos csomagból az első 6 milliárdot 2011-ben foganatosítják. A kormány, miután a legfájdalmasabb lépéseket megteszi, lemond, és az írek 2011 januárjában új parlamentet, kormányt választhatnak maguknak a továbbiak végrehajtásához.

A kormány azzal igyekszik alátámasztani a megszorításokat, hogy megmutatja, milyen nagy mértékben nőttek a jövedelmek és csökkentek a terhek az elmúlt évtizedben. (NRP 2010) Például:

• 2000 óta az állami nyugdíjak közel duplára nőttek
• a közszektor bérei 2000-2009 között 59 %-kal, az adózott jövedelemhatár pedig több mint kétszeresére emelkedett,
• a szociális jóléti ráták kétszeresükre nőttek,
• 1997/98 és 2007 között a személyi jövedelemadó standard rátája 26-ról 20 %-ra, a legmagasabb mértéke 48-ról 41 %-ra csökkent
• az adómentességet élvező adófizetők aránya 2004 és 2010 között 34-ről 45 %-ra nőtt. stb.

Az adóbevételek összesen 2007 óta 41 milliárd euróról 31,5 milliárd euróra estek, ezen belül a tőkeadókból és illetékekből befolyó összeg 6,7 milliárd euróról 1,6 milliárd euróra csökkent. A 2011-es bérmegszorítások, adóemelések tehát a tőke- és illeték bevételek 5,1 milliárdos kiesését fogják pótolni. A most következő megszorítások jóvoltából a szociális kiadások, adók átlagosan a 2006-2007-es szintre kerülnek vissza.

A terv azzal a szemlélettel íródott, hogy a munkavállalókat érintő kiadáscsökkentésekre azért van szükség, mert az ír munkaerőköltségek az elmúlt években megengedhetetlenül nőttek. A 2009-es kiigazító csomaggal már történt egy korrekció (a munkaerőköltség 2,75 %-kal csökkent, miközben az eurózónában átlagosan 4 %-kal nőtt), de ez még nem elég.

A közszektorban dolgozók béreinek csökkentésről nincs szó, mivel arról már 2010 közepén megállapodás született a 2011-2014-es időszakra. Itt csak az újonnan munkába állók béreit lehetett kurtítani, amit meg is tettek, 10 %-kal. A kiadások további lefaragása végett tovább csökkentik a közszektor foglalkozatását, ezzel bértömegét valamint nyugdíját, és a szociális jóléti kiadásokat. A jóléti kiadásokon 2,8 milliárd eurót spórolnak meg, 1,2 milliárd eurót nyernek a bérjellegű kiadások csökkenésén. Ezen kívül további 3 milliárd euró jön össze abból, hogy 24.750 fővel, a 2005-ös szintre mérséklik az állami alkalmazottak számát, jobban kihasználják a munkaerőt, csökkentik az állami nyugdíjakat és 10 %-kal az állami szolgálatba újonnan lépők béreit, valamint növelik a harmadfokú oktatásban résztvevők költségtérítési kötelezettségét, és mérőórás rendszer bevezetésével díjat vetnek ki a vízfogyasztásra. Növelik az adózásba vontak körét is. Az ingatlanpiaci boom miatt ugyanis a személyi jövedelmeken belül az utóbbi években nagyon megnőtt az ingatlannal összefüggő jövedelmek aránya. 2010-ben a jövedelemtulajdonosok közel fele nem fizet jövedelemadót. A kormány itt is a korábbi évek „túlfogyasztásának” korrekcióját hangsúlyozza, kiemelve, hogy az adóemelésekkel az írek adóterhelése a 2006-os szintre tér vissza.

Emlékeztetünk rá, hogy 2010-ben a közszektor dolgozóival kötött béregyezményben a felek megegyeztek, hogy dolgozók nem állnak elő semmiféle bérnövelési vagy a foglalkoztatási viszonyokat javító, de az állam számára „költségnövelő” követeléssel az egyezmény hatálya végéig (2014), továbbá hogy elkötelezettek a munkabéke iránt, és tartózkodnak az egyezményben szereplő kérdésekkel kapcsolatos bármiféle sztrájktól vagy egyéb érdekérvényesítő akciótól. (PSA 2010) 


A bérből élőket érintő legfontosabb megszorítások

A bérek és a szociális ellátások (családi juttatások, nyugdíjak stb.) színvonalának leszorítása az indoklás szerint elősegíti a munkavállalási kedv növekedését is (csökken a munkanélkülieknek járó ellátások és a bérjövedelem hányadosa, a „helyettesítési ráta” vagy, ahogy a tervben áll, a munkanélküliségi, juttatási „csapda”). Például:

• 1 euróval, azaz 12 %-kal 7,65 euróra csökken a minimális órabér. A csökkentést azzal indokolták, hogy a magas minimálbér gátolja a legnagyobb munkanélküliségi rátával sújtott rétegek, így a fiatalok és az alacsonyan képzettek foglalkozatását. Az ír minimál bér (amelyet csak 2005-ben vezetek be) a 2010 eleji állapotok szerint Luxemburg után a második legmagasabb volt az EU-ban, és még a csökkentés következtében is csak az 5-6. helyre csúszik vissza. (Eurostat online)
• Már 2009-ben több tekintetben szigorították a munkanélküli-ellátást, az ellátás összege eddig a korábbi munkajövedelem kb. 70 %-át tette ki. Ezt az arányt mérsékelni fogják, többek között a minimálbér csökkentésével.
• Már 2004-ben megemelték a nyugdíjkorhatárt 60-ról 65 évre. Ezt 2014-ben 66 évre, 2021-ben 67, 2028-ban pedig 68 évre tolják ki. A 2011-től állami szolgálatba álló „új belépők”-re már eleve a 66 éves korhatár lesz érvényes. A nyugdíjat a legutolsó kereset helyett az összes szolgálat év átlaga alapján fogják számítani.

A kiigazítás a munkaerőpiac rugalmasságának fokozását is tartalmazza. A Vállalkozási, Kereskedelmi és Innovációs Miniszter három hónapon belül felülvizsgálja a munkaadók és munkavállalók közötti szektorális foglalkoztatási egyezményeket (Registered Employment Agreement vagy Employment Regulation Order), amelyeket elsősorban az agráriumban, a vendéglátásban, az építőiparban használnak, s ahol a bérek tipikusan a minimálbér felett vannak, mivel ezek a munkaerőpiac „rigiditását” okozzák, „akadályozzák a bérszínvonal alkalmazkodását”. (NRP 2010:36-37.)

A négyéves terv első, legnagyobb (mindennel együtt 6 milliárd eurós) kiigazítást jelentő csomagját úgy hozták össze, hogy a nemzetközi összehasonlításban igen alacsony, és az ír gazdaság tőkevonzó képességének (versenyképességének) alapját képező 12,5 %-os profitadót nem emelték. Ugyanakkor: 

• a személyi jövedelemadók növeléséből 1,9 milliárd euró többletbevétel származik,
• a nyugdíjakkal kapcsolatos adóváltozások 700 millió euró,
• a adókiadások (pl. adókedvezmények) megkurtítása, eltörlése 755 millió euró,
• a VAT standard rátájának 2014-ig fokozatosan 23 %-ra növelése 620 millió euró,
• a helyi szolgáltatások megadóztatása 530 millió euró,
• a széndioxid-adó további emelése széntonnánként 15-ről 30 euróra 330 millió euró,
• a tőkeszerzési és tőkenyereségi adó reformja pedig 145 millió euró bevétel növekedést eredményez.

A gazdaság élénkítését szolgáló lépések

 A négyéves terv a vállalkozások, a technológiai fejlődés és a környezetvédelem szempontjait is tartalmazza. Szektorspecifikus intézkedéseket terveznek az export és a belföldi kereslet élénkítése érdekében a szolgáltatások, turizmus, élelmiszeripar, oktatás, szoftveripar, építőipar, zöldtechnológiák területén. Fő növekedési ágazatoknak a terv az agrárium-élelmiszeripart, a turizmust és utazást, a kis- és nagykereskedelmet, valamint az építőipart (!) jelölte meg. Az ír gazdaság erősségeit az információtechnológiai iparokban, az élettudományokban, a nemzetközi pénzügyi szolgáltatásokban (!) az élelmiszergazdaságban és egyéb nemzetközi szolgáltatásokban látja.

Mind az állami, mind a privátszektorban csökkenteni fogják az adminisztrációs és jogi költségeket, a bérleti díjakat, gyorsítják az állami eljárásokat (pl. a 15 napos promt fizetési kötelezettséget kötelezővé teszik az egész állami szférában), az energiatakarékosság jegyében megemelik a 2009 végén bevezetett széndioxid-adót, ugyanakkor támogatják a technológiai infrastruktúra, főként az újgenerációs szélessávú hálózatok, az innováció fejlesztését. Minderre azonban a korábbiaknál kevesebb pénz jut, hiszen a négyéves költségvetés a beruházási kiadások 3 milliárd eurós csökkentését írja elő.

Kilátások

Az export 2010-ben 6 %-kal nő, a fizetési mérleg 2011-ben kis pozitívumot mutathat és többlete a tervek szerint 2014-ben eléri a GDP-arányos 2,7 %-ot. Az átlagos GDP-növekedést 2011-2014 között 2,75 %-ra várják, 2014-ig 90 ezer új munkahely létrejöttére, és a munkanélküliség 10 % alá csökkenésére számítanak.

Ha nem jön közbe semmi, a megszorítások hatására 2011-ben a költségvetési hiány a GDP 9,1 %-ára mérséklődik, miközben az államadósság a GDP 102 %-ára nő 2013-ban, majd 100 %-ot ér el 2014-ben.

Az ír reformok tehát az állam visszahúzódásával járnak: 2010 és 2014 között az állami kiadások a GNP 49 %-áról 36 %-ára csökkennek. (A válság előtti periódusban, amikor még a GNP is nagyobb volt, tartósan 28 % körül voltak)

Kérdőjelek

A megszorítások indokaként mindig a túlköltekezést, a lakosság túlzott (nem megérdemelt) jólétét jelölik meg a kormányok. Az ír kiigazítási terv azonban nem szól arról, hogy bár az ír munkaerőköltség 2002 és 2009 között valóban nőtt, előtte hosszú évekig csökkent! Így 2009-ben még mindig az 1995-ös szint alatt (annak 98,5 %-án) állt, és a megszorítások következtében az 1995-ös szint 91,2 %-ra esik majd vissza. (Eurostat online) A terv nem szól továbbá

• a béreknek a GDP-n belüli évtizedek óta tartó tendenciális visszaesésről, hogy ez a bérarány csak az utóbbi években nőtt, de még mindig csak Görögországot, Máltát, Szlovákiát és Olaszországot előzi meg kissé az egész eurózónában,
• hogy ennek megfelelően a profit aránya a GDP-ben kimagasló (2009-ben 52 % míg az eurózónáé 37 %)
• hogy a költségvetési újraelosztás a megszorító intézkedések előtt is jóval alacsonyabb volt az eurózóna átlagánál,
• hogy az egy főre jutó szociális kiadások vásárlóerőparitáson számított értéke is hosszú évekig jóval az eurózóna átlaga alatt volt, és csak 2007-ben zárkózott fel hozzá,
• hogy a nyugdíjkiadások GDP-hez mért aránya messze a legalacsonyabb nemcsak az eruózónában, de az egész EU-ban is (2007-ben 5,2 %, az eurózónában 12,3 %)
• hogy a szegénységi küszöb (a mediánjövedelem 60 %-a) alatt élők aránya a szociális juttatásokkal együtt is sokáig a legmagasabbak között (nemegyszer a legmagasabb) volt az egész Unióban (a nyugdíjasok esetében különösen), és ebben csak 2006-tól kezdődött javulás (éppen a válság évében sikerült az EU-átlaghoz felzárkózni)
• és nem szól a GDP és a GNP közötti, az utóbbi évtizedben tovább növekvő különbségről,
• a nagyarányú és növekvő profitkivonásról,
• a hazai vállalatok fejletlenségéről (a terv eredményként beszél arról, hogy az összesen 23 milliárd eurós szoftver-exportból 1 milliárdot adnak a hazai cégek – NRP 2010:46) stb.

A legnagyobbrészt a munkavállalókat sújtó költségvetési kiigazítással tehát a munka árát, a szociális ellátásokat arra a szintre nyomják vissza, amely Írországot az eurózóna alsó harmadába sorolja, ahol pl. Spanyolország, Portugália, Görögország is található. Erre és a profitadó alacsonyan tartására épül az egész kiigazítási tervezet. Nem tartalmaz semmiféle pályamódosítást, továbbra is a külföldi tőke becsalogatására és kiszolgálására kívánja építeni az ország gazdaságát, húzóágazatnak tekinti az építőipart és a nemzetközi pénzügyeket.

Tehát minden megy tovább, mint eddig. Business as usual… 


Hivatkozások: 

NRP (2010): The National Recovery Plan 2011-2014 http://www.budget.gov.ie/RecoveryPlan.aspx

Eurostat online: Statistics by theme. Eurostat Statistics Online. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/statistics/themes

PSA (2010): Public Service Agreement 2010 – 2014. June 2010 http://www.finance.gov.ie/documents/publications/other/2010/payagree/payagree1014final.pdf

Artner Annamária
2010. november 30.