A média olyan szenzációként ad hírt a megszorításokat tartalmazó 2012-es görög költségvetés december 6-i parlamenti elfogadásáról, mintha az meglepő volna. Pedig az eredmény már azóta borítékolva van, amióta a parlamenti pártok összezárták soraikat a programról tartandó népszavazás elkerülése végett, és november 11-én egy brüsszeli technokratát emeltek a görög kormány élére az örökké mosolygós egykori ECB-alelnök Lukasz Papademosz személyében. Papademosz 1994 és 2002 májusa között a görög jegybak elnöke is volt.
Nagy tudású, tapasztalt pénzügyi szakember került tehát a görög kormány élére, aki az euró elkötelezett híve, ő vezette be Görögországot az euró övezetbe, és a nemzetközi pénzügyekkel is alaposan tisztában van. Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy jegybanki elnöksége idején készült fel Görögország az eurótagságra, aminek a feltétele, mint köztudott, a maastrichti kritériumok (így 3 %-nál kisebb költségvetési hiány és csökkenő adósságráta) teljesítése volt. Természetes, hogy ilyen helyzetben egy jegybankelnök mindent megtesz országa sikeréért. Papademosz jegybanki elnöksége idején (2001-ben) kötött Görögország például olyan ún. „kereszt-valuta” swap-ügyletet a Goldman Sachs-szel, amellyel – mint arra később fény derült – kisebbnek tűnt fel az ország adóssága és a költségvetés hiány. Ez akkor az EU-ban törvényes ügylet volt – nyilatkozta a 2010-ben a görög pénzügyminiszter, de az EU-ban csak évekkel később figyeltek oda: az Eurostat az ilyen ügyletekről csupán 2007 óta kér információkat a tagállamoktól.
A görög parlament is úgy látta, Papademosz kezében jó helyen van az ország kormányrúdja, a költségvetést rendbe hozó, németesen szigorú (bár Németországban még ki nem próbált) program.
A görög kiigazítási programot 2009 óta többször módosították. Legutóbb akkor, amikor világossá vált, hogy Görögország képtelen teljesítésére, már csak a válság kirobbanása óta radikálisan megnövekvő kamatterhek miatt is. Ezek mértéke a júniusi görög középtávú költségvetési terv szerint 2009-2010-ben meghaladta a GDP 5 %-át és 2015-re 11 % fölé nőtt volna. Ezt a pályát korrigálta az euróövezet újabb mentőcsomagja 2011 júliusában úgy, hogy enyhítette a hitelfeltételek. Az eurózóna a korábbi hitelek lejáratát maximum 7,5 évről minimum 15-30 évre emelte, 10 éves türelmi idővel és igen alacsony (kb. 3,5 %-os) kamattal. A második (109 milliárdos), 2011 év végéig kidolgozandó mentőcsomaggal kapcsolatban szó volt az IMF segítségének kéréséről is, valamint 30 milliárd eurónyi önkéntes tehervállalásról a magántőke részéről, ám ezekre, mint ahogy általában a program részleteinek kidolgozására, e sorok írásáig nem került sor.
Átstrukturálták tehát a görög adósságot, de ehhez még szigorúbb kiigazítást rendeltek. Egyelőre még a 2010. májusi 110 milliárdos első mentőcsomag részleteit kapja Görögország. 2011 decemberéig 78 milliárd euróhoz jutott hozzá. minden negyedéves részlet lehívhatósága attól függ, megfelelően halad-e a program teljesítésével az ország.
Az Európai Unió Tanácsának a Görögország elleni ún. „túlzott deficit eljárás” keretében hozott, többször módosított, és legutóbb 2011. július 12-én véglegesített határozata, amelynek végrehajtására Papademos mandátumot kapott, a legapróbb részletekig előírja a teendők irányát, tartalmát, formáját, mértékét, idejét, és a következő hitelrészlet lehívását a negyedéves teljesítés függvényévé teszi.
E szerint a terv szerint a görög költségvetési hiányt 2014-ben 2,6 %-ra kell lefaragni, az adósságállomány GDP-hez viszonyított aránya pedig ekkor 157 % lesz.
Az olyan általános követelményeken túl, mint például az adóbeszedés javítása, a közpénzügyek felügyelete, a megbízható statisztikai adatszolgáltatás, a szolgáltatások liberalizálása, a munkaerőpiac és az érdekegyeztetési rendszer munkáltatók szempontjából kedvező változtatása, a terv a bérek és szociális (egészségügyi, munkanélküliségi, öregségi, családi stb.) ellátások radikális visszavágását tartalmazza, aminek eredményeképpen a görög munkavállalók részesedése a GDP-ből csökkenni, az egységnyi munkaerőköltség a versenyképességi követelményeknek megfelelően mérséklődni fog.
Összesen 29,78 milliárd kiigazítást írnak elő 2011 és 2015 között, ami évente a (csökkenő) GDP 3-8 %-ával ér fel majd. A kiigazítás 57 %-a kiadáscsökkentésből áll, amely elsősorban a munkavállalókat, nyugdíjasokat, segélyezetteket sújtja, ám a bevételnövelés nagy része is rájuk rak terhet (áfa-emelés, egyéni vállalkozók adójának növelése, jövedéki adó, ingatlanadó és TB-járulék növelése stb.). A kiadáscsökkenés 30,3 %-a a szociális ellátások csökkentéséből adódik.
Emellé az Unió legfőbb gazdasági és pénzügyi vezető szerve, az ECOFIN a görög alkalmazkodási programról készült negyedik jelentésében a következő „növekedés-erősítő” reformokat írta elő meg: a hazai fogyasztás helyett beruházás- és exportvezérelt fejlesztés, a foglalkoztatás rugalmasabbá tétele, feketegazdaság visszaszorítása, szolgáltatás-liberalizáció (energia, közlekedés, szállítás), az oktatás hatékonyságának és minőségének javítása, vállalkozássegítő környezet (adminisztráció csökkentése, verseny növelése), K+F, az EU strukturális alapjainak sikeresebb lehívása. Csupa tőkemegtérülést segítő, ám a nemzetgazdaság fejlődésének irányáról, szerkezetéről, a lakosság életkörülményeiről semmit nem mondó, az 1980-es évek óta folytatott neoliberális gazdaságfelfogást tükröző célkitűzés.
2011-ben a költségvetési deficit eléri a GDP 9 %-át. A nagyarányú hiány oka az adósságtörlesztés, hiszen a primer egyenleg deficitje csak 2,3 %. Az új kiigazítási pálya alapján azonban a görög pénzügyminisztérium, és az EU is 2012-re már az elsődleges egyenleg többletével számol (1,1-1,4 %), és az adósságszolgálat mértékének csökkenését, így a teljes költségvetési hiány 5,4 %-ra mérséklődését várja.
Az Unió vezetői még a „második mentőcsomag” idején (2011 júliusában) is arra számítottak, hogy a görög válság 2011-ben eléri mélypontját, és a gazdaság növekedési üteme már 2013-től 2 % fölé nő, az adósságráta pedig 2013-ban 159 %-kal éri el csúcspontját. A Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF (a „Trojka”) 2011. október 21-én kelt „szigorúan titkos” jelzéssel ellátott jelentése azonban 3 szcenáriót vázol fel, amelyek mindegyike rosszabb, mint eddig bármelyik tanácsi dokumentumban szereplő variáció.
Az egyik szcenárió szerint a növekedés a korábbiakban számítottnál összesen 7,25 %-kal alacsonyabb lesz 2020-ig, az azt követő évtizedben átlagosan évi 12/3 %-os növekedés várható, az adósságráta 2013-ban 186 %-ra nő és még 2020-ban is 152 % lesz. A 2015-ig tervezett 50 milliárd eurós privatizációval szemben csupán 46 milliárd euró privatizációra kerülhet sor egészen 2020-ig. A költségvetési hiány csak 2020-ban esik a GDP 3 %-a alá, feltéve, hogy a fiskális fegyelem eközben rendíthetetlen lesz („sustained and unwavering commitment to fiscal prudence”). Görögország 2021-ig nem térhet vissza a pénzpiacokra, egészen addig pénzügyi segítségre szorul, aminek addicionális összege (beleértve a korábbi hitelek átstrukturálását) 252 milliárd euró.
A még ettől is rosszabb szcenárió szerint az adósságráta akár 208 %-ra is nőhet, és csak 173 %-ra süllyed 2020-ban, Görögország csak 2027 után lesz képes a pénzpiacokról finanszírozni gazdaságát. Ebben az esetben 440-450 milliárd euró további segítségre lesz szükség (ismét beszámítva az eddig kapott hitelek átstrukturálását).
A válságkezelés tehát megbukott, és ezt mára lényegében a „Trojka” is kénytelen elismerni.
Görögországot a költségvetési szigorítással akarták kihúzni a bajból, anélkül, hogy annak kiváltó okára, a számára túlértékelt közös valuta egyensúlyt felborító hatására, illetve egyáltalában a globális válságra orvosságot találtak volna. A költségvetési szigor és a magas kamatterhek megfojtják a növekedést, miközben a felzárkózás legfőbb béklyója, az euróövezeti tagság jelenlegi feltételrendszere, érintetlen maradt. A hibás válságkezelésnek sokszoros ára van mind a beteg, mind az orvosai oldalán.
(Hivatkozás erre a cikkre: Artner Annamária: Elfogadták a görög megszorításokat MTA VKI, Vélemények, Kommentárok, Információk 246. szám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése