A rabszolgatartás önmagát túlélt rendszere elkerülhetetlenül a Római Birodalom belharcaiba, kettészakadásába, meggyengülésébe torkollott. 455-ben a vandálok feldúlták Rómát, majd Odoaker, az Attila udvarában felnőtt germán hadvezér 476-ban elűzte Romulus Augustulust. A Nyugat-Római birodalom kimúlt. Közel ezer évvel később, de hasonló sorsa jutott az egykor volt Római Birodalom keleti fele is...
Minden társadalmi berendezkedés, amelyik nem ad kellő teret a termelőerők fejlődésének, és ezáltal megnyomorítja azt a fajt, amelynek szolgálatában kell állnia, eléri egyszer a végét. És ez szükségszerű vég szörnyű fájdalmakkal járhat.
Napjainkban az olajárak emelkedésével együtt az egekbe szökő élelmiszerárak a világ szegényeinek milliárdos táborát a legelemibb szükségletek kielégítésétől fosztja meg. E helyzet a fennálló rendszerek elleni haragra gyújtja őket, és a gazdag, de a megélhetést már biztosítani nem tudó „Róma” kincsei utáni vágyat tüzelik fel bennük. Eközben „Róma” nagy vezetői kijelentették, hogy a bevándorlók immár csak bajt okoznak. Mint Angela Merkel és Nicolas Sarkozy is leszögezte: „a multikulturalizmus európai eszméje megbukott”.
Egyiptomban a népharag elűzte Mubarakot, Marokkóban, Algériában, Jordániában és Jemenben is zavargásokról hallunk. Tunéziából ezrek menekülnek Olaszországba, már többen vannak a kis Lampedusa szigetén, mint annak lakosai. Az olasz kormány az Unió segítségét kérte, és rendőröket akar küldeni Tunéziába a további menekültáradat visszafogása végett. Szíria még (messziről nézve) csendes, de a szegénység, az infláció, a munkanélküliség ott is burjánzik.
A globális kapitalizmus perifériáján az élet elviselhetetlenné kezd válni. Az olyan félperifériákon is aggasztó a jövő, mint Magyarország. A KSH legfrissebb adatai szerint „az agrártermékek termelőiár-szintje 2010 decemberében 29,0%-kal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Ezen belül a növényi termékek árszínvonala 41,7, az élő állatoké és állati termékeké 9,9%-kal emelkedett. 2010 decemberében a gabonafélék termelői ára 57,2%-kal magasabb volt, mint 2009 azonos időszakában. A burgonya és a zöldségfélék termelői ára 51,6, illetve 23,6%-kal emelkedett. A gyümölcsök termelői ára decemberben 56,5%-kal haladta meg az egy évvel korábbit, elsősorban az alma magasabb ára miatt.” Eközben a hazánkban a közmunka finanszírozását radikálisan visszavágták, csak kevesen tudnak így dolgozni, ők is négy órában, amivel alig keresnek többet, mint a segély.
Az EU kapkod fűhöz-fához, hatalmas pénzalapokkal siet a legerősebb gazdaságoknak kedvező euró megmentésére. Németország és Franciaország „versenyképességi paktumot” kötött, ami szerint minden euró-tagországnak meghatározott alapelvek szerint kell gazdaságpolitikáját folytatnia: egy szintre hoznák a társasági adót, a nyugdíjkorhatárt, biztosítanák a diplomák szabad áramlását(!), és ehhez csatlakozhatnak az euróval nem rendelkező országok is.
A fazékban a versenyképességét elvesztett EU szétesése fő: előbb „kétsebességessé” válik (eurózóna – kívül lévők) majd tovább osztódik: egyes tagállamok elhagyhatják az eurózónát, feléledhetnek a gazdasági protekcionista tendenciák. Közben a munkanélküliség és prekárius (legrosszabb körülmények között végzett, rosszul fizetett) foglalkoztatási formák válnak mind elterjedtebbé, éhséglázadásokra kerülhet sor a legszegényebb régiókban.
Másfél évezreddel a Nyugat-Római és 5 és fél évszázaddal a kelet-Római Birodalom bukása után…
Az ókori rabszolga, felszabadulás utáni vágyában ábrándozhatott arról, hogy egyszer ő is magántulajdonos lesz, a középkori céhlegény reális célja lehetett, hogy maga lesz egy műhely tulajdonosává. De a termelőerők társadalmasulása véget vet az ilyen egyéni és osztály-álmodozásoknak: a bérmunkás lehet egy óriásvállalat kisrészvényese, de ezeknek a termelőeszközöknek a tényleges tulajdonosává csak, mint osztály válhat. A globális termelőerők birtokosainak alávetett bérrabszolga felszabadulásának kulcsa a társadalmasult termelőerők társadalmi tulajdonba vétele: minden osztálytársadalom megszüntetése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése