Európa, vigyázz!

Új korszak kezdődött. 2015 júliusának elején bebizonyosodott, hogy a globális tőkeérdeken kívül nincs helye más társadalmi érdeknek Európában. A görög gazdaság az elmúlt 5 évben 25 százalékkal zsugorodott, nagyrészt a hitelezői által ráerőltetett recessziós gazdaságpolitika következtében. A bérek 30 százalékkal csökkentek, a görögök 48 százaléka mára a 2008-as szegénységi küszöb alatt él. Ezzel az országgal szemben azonban gazdasági és politikai szövetségesei, az eurózóna, nem adták meg a gyengéknek és elesetteknek járó „európai” elbánást. Sőt, kiszolgáltatottságát az ország lakossága által előállított termelőeszközök (kikötők, repülőterek, áramszolgáltató) magánkézbe adására akarják felhasználni. Mire számíthatnak ezentúl Európa bármely nemzetének elesettjei, a szegények, a gyermekek, az idősek, a betegek, a fogyatékkal élők?

Görögország lehet Európa megmentője

A kontinens a görögöktől kapta nevét és kultúráját, amelyen felvirágozhatott. A mára alaposan megfogyatkozott szépségű Európába a görögök most új életet lehelhetnek…

A piaci verseny a maga természeténél fogva az egyenlőtlenségek növekedése irányába hat. Az eurózóna, mint bármely közös valutarendszer az aranystandard óta, halálra ítéltetett, hacsak a közös valutaövezetből elsősorban profitáló fejlettebb, gazdagabb (a kevésbé fejlettekből is gazdagadó) országok nem hajlandók visszaosztani jövedelmükből az elmaradottabbak gazdasági-intézményi fejlesztésére. Ezt a problémát a kapitalizmus működése elkerülhetetlenül felveti. Bukás vár arra az uralkodóra, aki a realitásokkal való szembenézés helyett a rossz hír hozóját okolja és bünteti a bajokért. Ha Görögország nem lenne az euróövezet tagja, akkor talán Spanyolország vagy Portugália játszaná el azt a szerepet, amit a történelem a jelen helyzetben Görögországra osztott.

Adalék a globális kapitalizmus és a magyar felzárkózás kérdéséhez

(Ez a cikk, kissé rövidebb változatban a Népszabadság 2007. február 23-i számában jelent meg. Ma már nem található a NoL archívumában sem, holott Marosán György cikke, amelyre válaszként született, a mai napig elérhető. Gondoltam, ez se enyésszen el.)

A mi bőrünkre…

 

Úgy tűnik, hogy aki ma Magyarországon hatalmon van, hatalomra tör, vagy a hatalomhoz dörgölőzik, annak az ország 1945-89 közti történelmét „kisiklásként”, a világ „szerencsésebb” részének történelmét pedig diadalmenetként kell értékelnie. A körültekintő elemzést azonban nem lenne szabad megkerülni. Még a politikában sem, ami kétségtelenül nagyon nehéz és bonyolult mesterség, annyira azonban mégsem különbözhet más szakmáktól, hogy hamis diagnózisból kiindulva is siker koronázza. 

Tőke, munka és válság a globalizáció korában - Könyvbemutató

Meghívó könyvbemutatóra

Az esemény Facebook-oldala: https://www.facebook.com/events/663570543762744

Tőkemegtérülés, bérmunka és demokrácia

1989 óta, a történelmi fordulatok és Francis Fukuyama jóvoltából, a mértékadó vélemények szerint a szabad piacgazdaság és a demokrácia együttese az emberi társadalom legfejlettebb formája. Mivel a fejlődést az ellentmondások hajtják előre, az előbbi tétel akkor igaz, ha sem a szabad piacgazdaságon, sem a demokrácián belül, sem a szabad piacgazdaság és a demokrácia között nincsenek súlyos ellentétek. Ezért e tanulmány a szabadpiac és a demokrácia mibenlétének és a kettő viszonyának tisztázását célozza. A demokrácia általános és specifikus tartalmából kiindulva megkülönbözteti a jogi és a reális egyenlőség fogalmát, elemzi a szabad piacgazdaság legfontosabb hatásmechanizmusának, a versenyképességi harcnak a sokirányú egyenlőtlenségekre gyakorolt hatását. A reális egyenlőtlenséggel kapcsolatban kitér a jövedelmi és a termelőeszközök tulajdonlásában megnyilvánuló egyenlőtlenségekre, illetve a tőkén belüli, valamint a tőke és bérmunka közötti egyenlőtlenségre. Az egyenlőtlenségeken keresztül mutatja be a szabadpiac szerepét a demokrácia kiüresedésében és/vagy a demokratikus intézmények korlátozásában.

A tanulmány ide kattintva olvasható, illetve letölthető.

Szűkösség és felesleg a történelemben és a tudományban

A tanulmány a neoklasszikus közgazdaságtan alaptézisét, a szűkösségnek a termelésben játszott meghatározó szerepét teszi kritika tárgyává. Ennek érdekében felvázolja a szűkösség (szükség, hiány) és a felesleg (bőség, többlet) mibenlétét, kapcsolatát és a társadalom fejlődésében játszott szerepét. Bemutatja, hogy a feleslegre irányuló termelés eredményezi a szűkösséget. A feleslegtermelés általános módjára vonatkozóan bevezeti a kezdeti előny és a kumulatív előnyszerzés, valamint az osztályfelesleg fogalmát. Rávilágít, hogy a kapitalizmusban a feleslegtermelés módja megváltozott, mert az előnybirtokosok szubjektív igényei helyett a piac objektív törvényeinek rendelődik alá. Ennek eredményeként ma már elegendő osztályfelesleg termelődik ahhoz, hogy a szűkösség egyáltalában felszámolható legyen. Ennek szükségességét aláhúzza, hogy a feleslegtermelés a vele együtt járó szűkösség-termeléssel minduntalan fennakad, és károkat okoz úgy a felesleg birtoklói, mind a szűkösséggel bajlódók oldalán. 

A tanulmány ide kattintva olvasható, illetve letölthető.

Szabadpiac és szegénység

Ferenc pápa 2013. novemberében bemutatott “Evangelii Gaudium” című apostoli buzdításában elítéli a szabad piac által vezérelt növekedést. A Pápa szerint azt a nézetet, miszerint “lecsorog a jólét”, vagyis a szabad piaci mechanizmusok jótékonyak a társadalmi igazságosságra és megszűntetik a kirekesztettséget, soha nem támasztották alá a tények. Ezért nem bízhatunk többé a piaci „láthatatlan kéz” erejében (54., 56., 204.).  A szabadpiaci mechanizmusok védelmezői (ld. pl. Samuel Gregg) szerint azonban a piacok felszabadítása igenis sok fejlődő országban segítette a szegénység csökkentését. 

Kérdés tehát, csökkent-e a szegénység a „piaci koordináció” globalizálódásával?