Korunk egyik égető problémája, amely az utóbbi években az Európai Unió figyelmét is kivívta, a fiatalok nagyarányú munkanélkülisége. A téma azért tarthat számot sokak érdeklődésére, mert egyfelől gyermekeinkről van szó, ami a társadalom felnőtt tagjaiból anyai/apai érzéseket vált ki, másfelől, mert a jövőt képviselő generációt érinti, és a jövőhöz mindenkinek jeles érzelmei (reményei vagy aggodalmai) fűződnek. Végül – e kettő ötvözeteként – azért, mert a ma ifjúságának feladata lesz, hogy majdan eltartsa a ma felnőttjeit. Van azonban egy kis bökkenő ez utóbbi megfontolással.
