Mi függ a görög választásoktól?

Röviden: semmi. Persze ezt hosszabban is el lehet mondani.

A néhány nap múlva (június 17-én) zajló görög választásokkal kapcsolatban most mindenki azt latolgatja, vajon olyan kormánykoalíciót segítenek-e hatalomra a választók, amelyik hajlandó teljesíteni az EU által előírt megszorításcsomagot (Új Demokrácia, Pánhellén Szocialista Mozgalom - Paszok), vagy kormányképes erővé avanzsálják a szerződést elutasító radikális baloldali gyűjtőpártot, a Szürizát. Pedig akármilyen kormány kerül is hatalomra, mindegyik meg akar majd egyezni az EU-val. A különbség annyi, hogy a Szüriza radikálisabban áll ki a növekedés és a megszorítások enyhítése mellett, mint a többi párt. 

Európa három hónapja

Európa vezetői igen vészterhes napokat élnek. Alig könnyebbülhettek meg, hogy Írországban az eurózóna szempontjából sikeresen zajlott le a népszavazás a stabilitási egyezményről (a választópolgárok felének 60 %-a, tehát az összes választópolgár 30 %-a szavazott igennel), máris újabb és újabb megpróbáltatások elé néznek. Spanyolország egyre közelebb van a fizetésképtelenséghez, közelednek a görög választások, Olaszország adóssága eléri GDP-jének 120 %-át, és mindeközben Európában a gazdasági növekedésnek még a jelei sem látszanak. Németországot kivéve, amely azonban úgyszintén nem függetlenítheti magát az európai gazdaságtól: a német beruházások 2012 első negyedévében visszaestek az előző negyedévhez képest, sőt 2011 decembere óta az ipari termelés növekedése is jóval kisebb, mint korábban volt. (Ld. diagramok) 

Az új választások előtt egyre népszerűbb görög Szüriza programja

A görög radikális baloldali szövetség, amely a május 6-i választásokon 17 %-ot kapott, a közvélemény kutatások szerint a következő, 2012 június közepi választásokon a legtöbb szavazatra számíthat. 

Erre a választásra tekintettel a Szüriza részletesebb, konkrétabb programot fogalmazott meg, mint a májusi választások előtt. Ezt a programot a hírek szerint június 1-én mutatják be a nagyközönségnek.

Az eltemetett képességektől a háborúkig – válasz egy hozzászólásra

Zheller nevű olvasóm megtisztelt azzal, hogy igen releváns kérdéseket vetett fel a „Nesze semmi fogd meg jól! – G8” posztom alatt. Mindegyik kérdés egész tanulmányt érdemelne (nem egyről írtam is már itt, vagy másutt), de mindenesetre többet, mint a megjegyzésre írt válasz. Ezért, és mert a kérdések közérdekűek, ezzel a blogbejegyzéssel válaszolok. (A főbb kérdésköröket külön címszó alatt tárgyalom, Zheller kedves olvasómtól idézett mondatokat dőltbetűvel szedem.) 

Ha mindenki dolgozna…

(Részlet Artner Annamária: Gondolatok a magyar foglalkoztatási helyzetről c., az Egyenlítő c. folyóirat 2007/5. számában megjelent cikkből.)

A technikai fejlődésnek köszönhetően a társadalmi lét adott szintű újratermeléséhez összességében mind kevesebb munkaórára van szükség. Ez az örvendetes fejlemény azzal járhatna, hogy mindenkinek kevesebb munkaórát kell ledolgoznia – ha a munkaterhelés egyenletesen oszlana meg a társadalom munkaképes tagjai között. De nem így van.

Csapdahelyzetben a görög belpolitika

A legutóbbi választásokon a görög polgárok demonstrálták: ellenállnak a rájuk nehezedő, számukra immár elviselhetetlen megszorításokat követelő európai nyomásnak. Ezzel a görögök, történelmük során nem először, egy szűk szorosban veszik fel a küzdelmet az elkerülhetetlen ellen. 

Nesze semmi, fogd meg jól! - G8

Tulajdonképpen megnyugtató, hogy vannak, akik vigyáznak ránk. A világ meghatározó gazdasági hatalmait irányító, következésképpen a dolgokat maguk teljességében, rendszerében és lényegében nyilván átlátó állam- és kormányfői rendszeresen összeülnek, és ha nagy a baj, megoldják. Afféle jó House doktorként tudják, vagy ha mégsem, hát kikutatják, minek mi az oka, mi lehet a következménye, és az alapján a megfelelő gyógyírt nyújtják.