A davosi világgazdasági fórummal egy időben folyik egy másik tanácskozás is a világ egy Davostól minden értelemben nagyon távoli pontján. Ez a World Social Forum („Szociális Világfórum”, vagy „Társadalmi Világfórum”) nevet viseli.
2001 januárja óta kerül sor ennek az alternatív fórumnak a megrendezésére minden évben a davosi fórummal egy időben. Megszervezői, civil mozgalmak és nem kormányzati szervezetek (NGO-k) azzal a céllal hozták létre, hogy a világtársadalom „másik” fele is hallathassa hangját a davosi politikai és gazdasági hatalmasságokkal szemben.
Az WSF első és leggyakoribb színhelye a brazíliai Porto Alegre, de rendeztek már világfórumot az indiai Mumbaiban (2004), egyszerre több helyszínen (2006, 2008, 2011), a kenyai Nairobiban (2007), Amazóniában (Belém, 2008) és Dakarban (2010) is.
Porto Alegre, az 1773-ban portugál telepesek által alapított, az agglomerációval együtt 4 milliós város arról nevezetes, hogy itt vezették be még 1989-ben, és működtetik azóta is az ún. „részvételi költségvetést”. Ez azt jelenti, hogy a városi büdzsé egy részéről, nevezetesen az infrastrukturális és szolgáltatási (közlekedési, egészségügyi, oktatási, sport- és gazdasági fejlődést szolgáló) kiadásokról (a teljes városi költségvetés több mint egyötödének felhasználásáról) közvetlenül maguk a lakosok döntenek. A több etapban és helyszínen folytatott lakossági fórumokon, vitákban egyre több és több, mára már kb. 50 ezer ember vesz részt. Minden kerületben nagy létszámú plenáris üléseken a megjelentek határoznak a rendelkezésükre álló pénz felhasználásáról. Ez főleg az igen elmaradott és szegénységgel sújtott agglomeráció ellátásának javítására irányul. A döntéseket a Porto Alegre-i városi tanács nem változtathatja meg, s bár elvileg megvétózhatná, erre eddig még sosem került sor. Még a Világbank is elismerte, hogy a részvételi költségvetés számottevően javította az agglomeráció infrastruktúráját.
A részvételi költségvetés a világ szociális civil mozgalmai számára a közvetlen („részvételi”) demokrácia egyik elemét, a tömegektől elszakadó politikai-gazdasági elit hatalomgyakorlási formája, a képviseleti demokrácia konkrét alternatíváját jelenti.
Nem véletlen tehát, hogy a Franciaországban 1998-ban megalakult nemzetközi ATTAC (eleinte a spekulációs tőke elleni intézkedéseket, különösen a Tobin-adó bevezetését sürgető, mára szélesebb globalizációkritikát megfogalmazó mozgalom) latin-amerikai kapcsolatokkal rendelkező aktivistái és 6 brazil szervezet (Pl. Brazil Nem-kormányzati Szervezetek Szövetsége, Brazíliai Igazság és Béke Bizottság, Központi Szakszervezeti Szövetség, Brazil Társadalom- és Gazdaságkutató Intézet, Földnélküli Vidéki Munkások Mozgalma) éppen ebben a városban hozták össze az első világméretű „Anti-Davos”-t, amelyre azóta is a világ minden részéről érkeznek a legkülönbözőbb társadalmi szervezetek képviselői.
A WSF, ahogy alapelveiben olvasható, a „neoliberalizmust, a tőke által dominált világrendet, az imperializmus bármely formáját ellenző” civil társadalom fóruma. A pluralitás, a diverzitás és a pártok elutasítása jellemzi. Jelszavuk: „Lehet más a világ” („Another world is possible!”) egyben válasz Margaret Thacher híres, a neoliberális gazdaságpolitikát (ahogy választási győzelmekor mondta: „lépésről lépésre szorítjuk vissza a szocializmust”) indokoló verdiktjére, a „TINA”-ra („There Is No Alternative” – nincs alternatíva).
A WSF-rendezvények számos vitát, fórumot, előadást, eseményt foglalnak magukban, általában több tízezer fő részvételével. 2003 óta regionális fórumokat is tartanak. A 2002. novemberi Európai Szociális Fórumon Firenzében például hatalmas (a szervezők szerint 2 milliós, a sajtó szerint „csak” egymilliós) felvonuláson tiltakoztak Irak akkor készülőben lévő lerohanása, valamint „a profit uralma” ellen. A WSF keretében együttműködő mozgalmak és NGO-k szervezték meg egyebek között a világméretű, sokmillió embert megmozgató 2003. február 15-i iraki háborúellenes tiltakozást, valamint a 2011. októberi „Foglaljuk el!” („Occupy!”) tüntetés-sorozatot is. Ez utóbbira 82 országban közel ezer városban került sor.
A 12. WSF 2012. január 24. és 29. között zajlik Porto Alegrében, és ez az összejövetel egyben a 2012. júniusában, a Rio+20-szal egyidőben rendezendő környezeti kérdésekkel foglalkozó tematikus „Népi Gyűlés” előkészítője is. A Porto Alegre-i WSF fő témája a válságból kivezető út, egy új civilizációs modell építése, olyan modellé, amelyben „a szolidaritás uralkodik”. Javaslatokat fognak elfogadni a nyári tematikus környezetvédelmi Népi Gyűlés számára is. A 12. WSF fórumai és vitái 4 tengely mentén szerveződnek. 1. Etika, filozófia, szubjektivitás, dominancia és emancipáció. 2. Emberi jogok, népek, területek és „Földanya védelme”. 3. Termelés, elosztás és fogyasztás, a javakhoz való hozzáférés, közjavak, átalakulóban lévő gazdaságok. 4. Politika, erőközpontok és demokrácia.
Bár a népeknek ez a világfóruma rendkívül népszerű a közéleti tevékenységet folytató „alsóbb” rétegek körében, nem rendelkezik igazi politikai erővel. Tömegdemonstrációinak nincs következménye, nyilatkozatokat, határozatokat a WSF alapelveiből következően nem ad ki. Minden az önkéntesség és véleményszabadság elvére épül, bármiről csak konszenzussal (tehát nem szavazással) hoznak döntéseket. Nincs formális szervezet, pártszerű fegyelem stb. Mindez a résztvevő szervezetek igen eltérő elvi-ideológiai alapállásából következik. A 2011-es WSF-en, amelyet kivételesen Szenegál fővárosában, a fejlett világ számára leginkább csak ralijáról híres Dakarban rendeztek, a WSF egyik fóruma, a Szociális Mozgalmak Közgyűlése kiáltványában mindenestre leszögezte, hogy ők közösen küzdenek a transznacionális vállalatok, a kapitalizmus, a rasszizmus és a diszkrimináció minden formája ellen. Ebben a kiáltványban hirdették meg a fent említett, de később az USA-ból elhíresült „Occupy!” mozgalommal egyesült világméretű antikapitalista akciónapot is 2011. október 15-re.
A globalizácó mai formájával elégedetlenkedőket a tájékozatlanok globalizációelleneseknek titulálják, és ellentmondást látnak abban, hogy ezek a mozgalmak jórészt éppen az interneten és mobiltelefonon szerveződnek. Pedig nyilvánvalóan arról van szó, hogy a globalizációval járó, és immár a davosi világgazdasági fórum előkelőségei által is elismerten hatalmas egyenlőtlenségek és igazságtalanságok azok, amiket nemcsak, hogy a WSF-mozgalmak, de Föld lakosainak többsége is elutasít.
A kutyaugatás azonban nem hallatszik az égig. Jól példázza ezt, hogy az amerikai polbeat-énekes Makana „Mi vagyunk sokan” című, refrénjében az embereket az utcák, bíróságok, hivatalok elfoglalására buzdító („Occupy”) dalát az énekes a legutóbbi, Hawaiiban rendezett APEC csúcs díszvacsoráján a világ vezetőinek 45 percen keresztül ismétlődve adta elő, és… nem történt semmi. Az énekest nem zavarták sem el, sem meg, de nem is kérdezték meg tőle, hogyan gondolja, hogy „nem a kevesek, hanem a sokak parancsát” kellene teljesíteniük.
2012. január 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése