Amikor 2010 szeptemberében világossá vált, hogy az ír bankrendszer megmentéséhez nem elegendő az ír állam ereje, a kormánynak külső segítséghez kellett folyamodnia. Az ehhez szükséges felújított stabilizációs programot az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó Nemzeti Reformprogrammal együtt 2011 áprilisában nyújtotta be az EU Bizottságának, amelyeket az el is fogadott.
2010. november 22-én Dublinban megszületett a megállapodás az Írországnak nyújtandó 85 milliárd eurós mentőcsomagról. A rendszeres felülvizsgálatok szerint az ennek feltételéül szolgáló stabilizációs program teljesítése jól halad, így a soron következő részleteket mindig megkapja Írország.
A költségvetési kiigazítási terv szerint az ír hiány 2015-ben a maastrichti kritériumoknak megfelelően 3 százalék alá csökken. Az adósság 2013-ban éri el maximumát (a Tanács 2011/326/EU sz. határozatában szereplő előrejelzés szerint 120,3 %), azután csökken.
2010 és 2015 között a büdzsé bevételei a GDP-ben mérve 0,5 százalékponttal nőnek, kiadásai 29,2 %-kal csökkennek. Az utóbbi arány azért ilyen nagy, mert a 2010-es költségvetés egyszeri, extra nagy (a GDP 22,5 %-ával felérő) kiadásokat tartalmazott. Ha a 2007-es, az állami újraelosztás „rendes” menetét tükröző költségvetéshez viszonyítjuk a változásokat, úgy a kiadások a GDP-arányos mértéke 2015-ig 1,1 százalékponttal nő, a bevételeké pedig 1,7 százalékponttal csökken. Összességében tehát az állami újraelosztás mértéke a GDP-hez viszonyítva 0,6 %-kal lesz kisebb.
Mindez azonban a költségvetés szerkezetének jelentős változását rejti. A bevételek csökkenése a termelési és importadók, társadalombiztosítási befizetések csökkenése mellett a jövedelemadók jelentős (a GDP-ben mérve 2010-2015 között 4,4 százalékpontos) növekedéséből tevődik össze. A kiadások növekedése pedig elsősorban a kamatfizetésnek tudható be. Ennek mértéke 2007 és 2015 között a GDP 1 %-áról 6,2 %-ára, vagyis 5,2 százalékponttal, 2010 és 2015 között pedig 2,9 százalékponttal nő, és az adóbevételek 20 %-át emészti majd fel. Ezt ellentételezi a szociális biztonsági kiadások csökkenése, ami 2010 és 2015 között a GDP 4,7 %-ával egyenlő. 2007-hez képest ugyan növekednek a társadalombiztosítási kiadások (1,6 százalékponttal), a növekedés azonban a még 2015-ben is 10 százalékosra prognosztizált munkanélküliségből, valamint a növekvő nyugdíjkiadásokból adódnak. Ezzel szemben a „jóléti” (családi, gyermek-) kiadásokat visszafogják.
Összességében 14,6 milliárd euró kiigazítás történt 2008. július és 2010. december között. 2011-re a GDP 3,9 %-ával felérő korrekció jutott. 2012-14 folyamán további, a GDP 5,9 %-ával felérő kiigazítás következik be, amihez a Tanács 2011. július 12-i ajánlása szerint 2015-ben még további, közelebbről meg nem határozott, a GDP kb. 1 %-át kitevő korrekció járul. Az időszak végére (2015) összességében a GDP 9-10 %-át elérő korrekcióról beszélhetünk majd.
A tőkebecsalogatás számára fontos nemzetközi viszonylatban igen alacsony (12,5 %-os) vállalkozási adóhoz nem nyúltak. A nemzetgazdaság fejlesztését ugyanakkor a Nemzeti Reformprogram szerint szektorspecifikus elképzelések szolgálják az export, a belföldi szolgáltatások, turizmus, élelmiszeripar, oktatás, szoftveripar, építőipar, zöldtechnológiák területén. Fő növekedési ágazatként a terv az agráriumot, élelmiszeripart, a turizmust és utazást, a kis- és nagykereskedelmet, valamint az építőipart (!) jelölte meg. Az ír gazdaság erőségeit az információtechnológiai iparokban, az élettudományokban, a nemzetközi pénzügyi szolgáltatásokban (!), az élelmiszergazdaságban és az egyéb nemzetközi szolgáltatásokban látja. Már itt megjegyezzük, hogy az exportszerkezeti tendenciák ennek az elképzelésnek némiképpen ellentmondanak (ld. alább).
A Reformprogram azt is tartalmazza, hogy mind az állami, mind a privát szektorban csökkenteni fogják az adminisztrációs és jogi költségeket, a bérleti díjakat, gyorsítják az eljárásokat (pl. a 15 napos promt fizetési kötelezettséget kötelezővé teszik az egész állami szférában), támogatják a technológiai infrastruktúra, főként az újgenerációs szélessávú hálózatok, az innováció fejlesztését. Minderre azonban máshonnan kell elvenni, hiszen a négyéves költségvetés a beruházási kiadások 3 milliárd eurós csökkentését írja elő.
A kormány elképzelései szerint a GDP növekedése 2012-ben 2 % körül, azt követően pedig tartósan 3 % körül alakul, és a növekedés húzóereje (mint a korábbiakban) az export lesz.
A Tanács megfelelőnek tartja a felújított ír stabilizációs program makrogazdasági előrejelzéseit, a költségvetési kiigazítás tervezett ütemét és lépéseit, de – különösen a nyugdíjkiadások várható növekedése miatt – a Bizottsággal együtt továbbra is magas kockázatúnak ítéli a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságát („the risks with regards to long-term sustainability of public finances appear to be high”)
A lakosság látszólag viszonylag jól tűri a megszorításokat. Az ír statisztikai hivatal (CSO Ireland) online adatai szerint csak 2009 negyedik negyedévében volt nagyobb tiltakozóhullám, akkor 266 ezren (egész 2009 folyamán 278 ezren) vettek részt „ipari vitákban”. Azóta a résztvevők száma ismét a válság előtti szintre, sőt 2010-ben az alá esett (511 fő a válság előtt jellemző évi néhány ezerrel szemben). Az ír népre azonban nem is jellemző, hogy sztrájkok, tüntetések formájában fejezze ki nemtetszését. Ehelyett a gazdasági viszonyok rosszabbodása esetén, aki teheti, elhagyja az országot.
Az 1990-es évekig jellemző negatív migrációs egyenleget a konjunktúra idején fokozatosan növekvő nettó bevándorlás váltotta fel, amely 2006-2007-ben 70 ezer fő körül érte el csúcspontját. A bevándorlók között sok volt a hazatelepült ír. A válság hatására azonban ismét felszökött az emigráció, és 2009-ben 14 év után ismét több ember hagyta el az országot, mint amennyi oda ékezett: a nettó kivándorlás 7.800 főt tett ki. A trend ezt követően tovább romlott, a nettó kivándorlás 2010-ben és 2011-ben is meghaladta a 34 ezret. 2011-ben 42,3 ezer bevándorlóval szemben 76,4 ezren hagyták el az országot. De ami igazán fontos, az az, hogy a kivándorlók egyre nagyobb hányada (2011-ben 53 %-a) ír.
A kilábalási elképzeléseket az exportra építik. Az áruexport a 2008-as és 2009-es csökkenéssel szemben 2010 folyamán valóban nőtt is, mégpedig közel 6 %-kal, s ezzel ismét elérte a 2007-es szintet. 2011-ben a növekedés folytatódott, bár kisebb ütemben. 2011 első 8 hónapjában, a megelőző év hasonló periódusához viszonyítva az exportérték 4 %-kal emelkedett.
2010-ben az ír kivitel 60 %-át a vegyi anyagok, ezen belül 46 %-ot az orvosi és gyógyszeripari termékek, 36,5 %-ot a szerves vegyi anyagok tettek ki. 2010-ben a gyógyszeripar az export 27,6 %-ával, az ír árukereskedelmi többlet 48,2 %-ával ért fel, a szerves vegyi anyagok a teljes ír export 21,9 %-át, a teljes ír exporttöbblet 39,3 %-át adták. Az export húzóágazatai 2011 első 8 hónapjában is az orvosi, gyógyszeripari termékek valamint az organikus vegyi anyagok voltak, ezek kivitele 2010 első 8 hónapjához képest rendre 11 és 9 %-kal emelkedett. A számítógépes felszerelések kivitele ugyanakkor 12 %-kal visszaesett.
2011 első 8 hónapjában az előző év első 8 hónapjához mérve az ír teljes import volumene csökkent, értéke viszont 7 %-kal nőtt. A húzóágazatok ugyanazok voltak, mint az exporté, jelezvén, hogy Írországban továbbfeldolgozás folyik.
Írországnak azonban alig vannak saját gyógyszeripari termékei. Egyetlen cége, amely a porondon volt, az Elan, amely a legutóbbi időkig az USA-ban végezte termelésének dandárját. Ám 2011 szeptemberében ezt is felvásárolta az amerikai Alkermes, létrehozva az Alkermes Plc.-t, dublini székhellyel. Az utóbbi hónapokban más külföldi cégek is bővítették termelésüket Írországban: a Pfizer 200 millió dolláros befektetéssel fejlesztette Dublin környéki üzemét, az MSD új telephelyeket nyitott az országban, a legutóbbi egy 70 fős K+F-részleg. Írországban képzett munkaerővel ellátott kiszolgáló ipar támogatja a gyógyszeripari multik helybeli tevékenységét. 2011 első 8 hónapjában az előző év hasonló időszakához viszonyítva az orvosi, gyógyszeripari termékek importja 20, az organikus vegyi anyagoké 33 %-kal nőtt. Az ír orvosi és gyógyszeripari export importtartalma 26 %, a szerves vegyi anyagok esetében ez az arány 39 %
További intő jel az exportvezérelt pályával kapcsolatban, hogy az ír export növekedése romló cserearányok mellett megy végbe. A cserearány 2010 májusa óta különösen meredeken esik. 2011 első 8 hónapjában a cserearány nagyobb mértékben romlott, mint 1990 óta bármelyik évben.
2011 első 8 hónapjában az ír export 52 %-át az USA, az Egyesült Királyság és Belgium vette fel. Az USA-ba irányuló export 8 %-kal, Franciaországba 12 %-kal, Németországba 5 %-kal nőtt. A fő importpartnerek az Egyesült Királyság, az USA és Németország, ezek összesen az import 53 %-át adták.
Írország gazdasága tehát továbbra is függő. Jövőbeli exportvezérelt fejlődése, így az adósságcsökkentés és a költségvetési kiigazítás attól függ, hogyan képesek a válsággal megbirkózni fő kereskedelmi partnerei, ahonnan nagyrészt az írországi termelést végző tőke is érkezik.
(Hivatkozás erre a cikkre: Artner Annamária: Írország pályán? MTA VKI Vélemények Kommentárok Információk 2011. 247. szám)
Ld. még: Artner Annamária: A válság anatómiája — az írországi példa. Statisztikai Szemle. 2011. 12. sz. (89. évfolyam, december) 1269-1288 p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése